Kapcsolat a „beszéd génje” és a modern ember kialakulása között?

A FOXP2 gén felfedezése különösen nagy érdeklődést váltott ki az emberi faj kialakulását vizsgáló tudósok körében. Az már általánosan elfogadott, hogy az emberi faj a beszéd kialakulásának köszönheti ezt a kiemelkedő szerepét az állatvilágban. A FOXP2 gént vizsgálva azt állapították meg, hogy az emberhez legközelebb álló emberszabású majmok (pl.: csimpánz, vagy gorilla) és az ember között kevesebb, mint 3 ezrelék különbség van.

 A nyelvtan és a genetika

Érdekes eredményeket hozott egy család genetikai vizsgálata, amelynek több tagjában egy speciális beszédhiba fordul elő. Ebben a családban az egyébként normálisan fejlődő, érintett gyerekek későn, 3-4 éves korban kezdenek szavakat kiejteni, amikor más gyerekek már kifejezéseket használnak, és később is az átlagosnál jóval gyengébben beszélnek. Így nem tanulnak meg megfelelően ragozni, vagy nem tudnak különbséget tenni a múlt és a jelen idő között. Például tesztekben nem tudják megmondani melyik a helyes a két mondat között: Tegnap elmegyek a park. Vagy: Tegnap elmentem a parkba.

Genetikai vizsgálatok alapján megállapították, hogy a családban minden érintettben egy FOXP2 nevű génben egy hiba (pontmutáció) található, míg a nem érintettekben és gyakorlatilag minden más emberben ez a hiba nem mutatható ki.

Ez a felfedezés érdekes kérdést vet fel. Mit csinálhat ez a FOXP2 gén, amitől egy ilyen speciális képesség, mint a nyelvtan helyes alkalmazása elromlik? Sokáig úgy gondolták, hogy a beszédet a gyerekek úgy tanulják, hogy minden szót, nyelvtant, ragozást, kifejezést külön elsajátítanak. Ma már tudjuk, hogy az emberben születésétől kezdve meg van a nyelvtan kialakításának a képessége, nem kell minden egyes szónak megtanulnia a ragozását. Ez a képesség aztán (sajnos) felnőtt korra elmúlik. Például azok a gyerekek, akiknek szülei gyakorlatilag nyelvtan nélkül beszélnek, mert felnőtt korban kerültek idegen nyelvterületre, és a gyerekek soha nem hallották a rendes nyelvtannal beszélt nyelvet, az egymás közti beszédben kialakítanak saját nyelvtani szabályokat, amivel ugyanúgy tudnak beszélni egymással, mint a születésüktől szabályos nyelvtanon nevelkedett kortársaik. Így alakultak ki például annak idején a gyarmatokon az úgynevezett kreol nyelvek.

A FOXP2 gén szerepét ebben a folyamatban még nem értik. Azt már tudják, hogy ez egy olyan gén, amelyik más gének ki és bekapcsolásáért felelős, tehát valószínűleg egy összetett folyamatnak az egyik irányítója. Az egyik magyarázat szerint a hiba elrontja a szavak képzéséhez szükséges finom garat és szájmozgásokra való képességet, így az érintett személy nem tud megfelelő pontossággal hangokat kiejteni. Ez azonban nem magyarázza meg a nyelvtani tesztekben nyújtott gyenge teljesítményt, hiszen azok a gyerekek, akik valamilyen anatómiai hiba miatt nem tudnak rendesen beszélni, nyelvtani tesztekben az átlagnak megfelelően teljesítenek.

A nyelvtan kialakításának veleszületett képessége a jelenlegi ismereteink alapján megmagyarázhatatlan. Sőt a kutatóknak elképzelésük se nagyon van a lehetséges mechanizmusról. A rendkívül bonyolult és összetett folyamat megértéséhez a FOXP2 gén felfedezésével talán egy kicsit közelebb kerülhetünk.

Prof. Dr. Szalai Csaba