Számos vizsgálat kimutatta, hogy a negatív életesemények (pl. családtag halála, munkahely elvesztése, válás, stb.), a stressz megnöveli a rákos megbetegedések kialakulásának esélyét.

Ennek részben az is lehet az oka, hogy az emberek sokkal jobban vissza tudnak emlékezni a rossz, stresszes élethelyzetekre, és kevésbé emlékeznek a mindennapok apróbb örömeire. Illetve, a rákos betegek is talán könnyebben felidézik a korábbi negatív élményeket, mint a pozitívokat, ösztönösen kapcsolatot teremtve két negatív életesemény között, ami esetleg torzíthatja a vizsgálatok eredményét. Ezek miatt sokkal nehezebb például arra bizonyítékot találni, hogy vajon a boldogabb, elégedettebb élet csökkenti-e a rákos megbetegedések kialakulásának esélyét.

A szülés a nőkben komoly hormonális változásokkal jár, ami szintén befolyásolja a különböző rákos megbetegedések kockázatát.

A szülés miatt a nőknek kevesebb menstruációs ciklusuk lesz, illetve csökken az ösztrogén termelésük, ami csökkentheti például a mellrák és a petefészekrák kockázatát, de növelheti a fertőzés esélyét és ezáltal a méhnyakrák kockázatát (amit általában a papilloma vírus okoz, ami ellen ma már létezik oltás). A gyermek születése a férfiak életében is okoz változásokat, amelyek hatása viszont leginkább pszichológiai, azonban az kérdéses, hogy ez befolyásolja-e bennük a rák kialakulásának esélyét.

Egy nagy, átfogó vizsgálat arra keresett választ, hogy a gyermekek száma, a családok mérete befolyásolja-e a rák kialakulásának esélyét a teljes populációban, illetve külön a nőkben és külön a férfiakban.

Ehhez 178 ország különböző statisztikai adatait használták fel. Egyik ilyen számolt statisztikai adat a teljes termékenységi ráta (Total fertility rate (TFR)) volt, ami azt mutatja, hogy az egyes országokban egy nőnek átlagosan, az élete során hány gyermeke születik. Gyűjtöttek adatokat az egyes országokban előforduló rákos megbetegedések gyakoriságáról összesen, illetve külön nőkben és férfiakban, és ráktípusok szerint. Bizonyos az értékeléseknél figyelembe vették még például az országok GDP-jét és a várható élettartamot is.

A statisztikai táblázatokban volt néhány Magyarországra vonatkozó szomorú és elgondolkodtató adat. A legszomorúbb adat az, hogy a 178 ország közül a 0-49 éves fiúk/férfiak között az össze rákos megbetegedések számában Magyarország vezeti a rangsort 95,192/100 ezer férfi gyakorisággal. Szintén a legrosszabb, első helyen állunk a teljes populációban bekövetkező tüdőrák gyakoriságában (51,6/100 ezer). Nem ilyen szomorú, de elgondolkodtató, hogy a gyermekszületések számában a 175. helyen, azaz hátulról a 4. helyen állunk (TFR=1,277/összes nő). Ebben csak Szingapúr, Dél-Korea és Bosznia-Hercegovina áll mögöttünk.

Ezek azonban a vizsgálat szempontjából csak értékelendő statisztikai adatok voltak.

A vizsgálat tárgya az volt, hogy van-e összefüggés az országokban a gyermekek száma és a rák gyakorisága között?

Az adatok értékelése érdekes és meglepően egyértelmű (statisztikailag szignifikáns) összefüggéseket mutatott. Tudományosan fogalmazva, a teljes termékenységi ráta (TFR) negatív korrelációt mutatott a rákos megbetegedések számával.

Ez hétköznapi nyelvre lefordítva azt jelenti, hogy átlagosan minél magasabb volt egy országban az egy nőre eső gyermekek száma, annál kisebb volt a rákos megbetegedések gyakorisága. És ez az összefüggés nemcsak a teljes populációra volt igaz, hanem külön a nőkre és külön a férfiakra is.

Ez jó közelítéssel arra utalhat, hogy a magas gyermekszám valahogyan csökkenti a rák kialakulásának kockázatát, azaz véd a ráktól.

(Zárójelben meg kell jegyezni, hogy a tudományos nyelvben a korreláció nem jelent egyértelműen ok-okozati összefüggést.) Érdekes módon a gyermekszám és a rák kockázata közötti fordított kapcsolat erősebb volt a fejlett országokban (ahová hazánk is tartozik) mint a fejlődőkben, és ami különösen meglepő, hogy az összefüggés erősebb volt férfiakra vonatkoztatva. Ez utóbbi arra utal, hogy meggyőzőbb a bizonyíték férfiakban, mint nőkben, hogy a magasabb gyermekszám, a nagyobb család alacsonyabb rák kockázattal jár.
Hangsúlyozni kell, hogy ez a statisztika nem egyes emberekre, vagy családokra vonatkozik, hanem országokra.

Érdekes és fontos lenne megtalálni ennek az összefüggésnek a magyarázatát, azaz miért és hogyan véd?

Mivel az összefüggés férfiakban is igaz, sőt erősebb, mint nőkben, nem lehet hormonális ingadozásokkal magyarázni. Az eredményekre jelenleg nincs elfogadott tudományos magyarázat, azonban a vizsgálatot végző kutatók a jelenség magyarázatául javasoltak néhány hipotézist.

Az első hipotézis azon alapszik, hogy korábbi vizsgálatok kimutatták, hogy a nagyobb gyermekszám, a nagyobb család átlagosan nagyobb általános élet-elégedettséggel, boldogsággal jár. Azaz minél több gyermek van egy családban, annál boldogabbak. A pozitív pszichológiai állapot erősíti mind a neuroendokrin-, mind az immunrendszert, amely védelmet nyújthat a rák és más betegségek ellen. A jobb, kellemesebb közérzetben az ember több oxitocint termel, amelyet boldogság-hormonnak is neveznek. Ezt a hormont hasonló mennyiségben mind nők, mind férfiak termelik. Kutatások kimutatták, hogy a családi tevékenységek, események oxitocin termelés fokozó hatásúak. Az oxitocinnak család-összetartó hatása is van, ami további oxitocin termeléssel egy önfenntartó ciklust hoz létre. Korábbi vizsgálatok kimutatták, hogy az oxitocin gátolja a rákos sejtek szaporodását, tehát egy potenciális rák-ellenes hormon lehet. Azt is kimutatták, hogy azokban a nőkben, akik elégedettebbek az életükkel, kisebb eséllyel alakul ki mellrák.

Egy másik hipotézisüknek az volt a háttere, hogy az országokra kiszámoltak egy, „Biológiai Állapot Index”-nek (Biological State Index (Ibs)) nevezett arányszámot, ami arányos a természetes szelekcióval. Ez, ha 0, nagy a természetes szelekció, ha 1, akkor nincsen, azaz az emberek tökéletesen alkalmazkodni tudtak a környezethez. Alacsony Ibs érték azt jelenti, hogy a káros genetikai variációkat (pl. valamilyen betegséget okozó mutációt) hordozó emberek nagyobb eséllyel halnak meg, vagy kisebb eséllyel születik gyermekük, így a káros genetikai variációk (mutációk) kiszelektálódnak, eltűnnek a populációból. A vizsgálat eredményei alapján az alacsonyabb Ibs érték (tehát a nagyobb természetes szelekció) magasabb TFR értékkel (több gyermekkel), asszociált. Ez azt jelenti, hogy azokban az országokban, ahol magasabb a gyermekszám, nagyobb eséllyel szelektálódnak ki pl. a rákos megbetegedésekre hajlamosító genetikai mutációk is, így hosszabb távon kevesebb lesz a rákos megbetegedés.

Egy következő javasolt hipotézis, amely magyarázhatja, hogy a nagyobb család miért csökkentheti a rákos betegségek kockázatát, azon alapul, hogy a nagyobb családban jobban odafigyelnek egymásra, ami egyrészt egészségesebb életstílusra ösztönözhet, másrészt a családtagok egymás segítésével, tanácsaival, segíthetik feldolgozni a stresszes élményeket, illetve nagyobb eséllyel kerülhetik el azokat az életeseményeket, amelyek végül rákhoz vezethetnek. Ez a hipotézis érezhetően kapcsolatban áll az elsővel, azaz a nagyobb család nagyobb általános elégedettséggel, boldogsággal jár.

Összefoglalva, a vizsgálat érdekes kapcsolatot talált a magas populációs rákelőfordulás és az alacsony gyermekszám között.

Azt, hogy ennek mi a magyarázata, egyelőre nem tudjuk, de fontos lenne kideríteni, hiszen hozzájárulhat a betegség sikeresebb megelőzéséhez. Az eredmények Magyarország szempontjából is fontosak, hiszen hazánkban kiemelkedően alacsony az egy nőre eső gyermekszám és magas a rák gyakorisága. Az eredményekből nem következik az, hogyha egy országban emelkedne a gyermekszám, akkor automatikusan a rákgyakoriság is csökkenne, de ha az első hipotézis igaz, azaz a nagyobb gyermekszám nagyobb általános elégedettséget, boldogságot okoz, és ez ráadásul csökkentheti a rák kockázatát, akkor mindenképpen érdemes több gyermeket vállalni.

Prof. Dr. Szalai Csaba

A cikk megosztását külön köszönjük!  

Irodalom
You W, Rühli FJ, Henneberg RJ, Henneberg M. A nagyobb családméret kisebb rákkockázattal jár: 178 ország ökológiai elemzése. BMC rák. 2018. szeptember 26., 18 (1): 924.
Angeles, L. Gyermekek és az elégedettség az életben. Journal of Happiness Studies. 2010-ben; 11 (4): 523-538.
Kendrick KM. A szociális kötések neurobiológiája. J Neuroendocrinol. 2004; 16 (12): 1007-8.
Weisman O, Zagoory-Sharon O, Feldman R. Oxytocin beadása a szülőnek növeli a csecsemő fiziológiai és viselkedési készségét a társadalmi befogadásra. Biol Psychiatry. 2012; 72 (12): 982–9
Bai A, Li H, Huang Y, Liu X, Gao Y, Wang P, Dai H, Song F, Hao X, Chen K. A teljes élet-elégedettség felmérése és összefüggése emlősbetegségek a kínai nőknél. Rákgyógyászat. 2016-ra 5 (1): 111-9.

Fotó:
pixabay.com/photo-graphe
pixabay.com/Tumisu