Az egyes típusú cukorbetegség (angolul Type 1 Diabetes Mellitus, vagy rövidítve T1D) egy autoimmun megbetegedés, amelyben a szervezet immunrendszere az inzulint termelő hasnyálmirigy bétasejtjei (más néven szigetsejtek) ellen fordul és fokozatosan elpusztítja azokat.

Az inzulin nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a véráramba bekerült cukor (glükóz) a sejtekbe jusson és ott a sejteket a működésükhöz szükséges energiával ellássa. Magát a betegséget nem lehet közvetlenül örökölni, de a betegségre való hajlamot igen.

A szigetsejtek elleni támadásban főszerepet játszanak az autoreaktív T-sejtek. A szigetsejtekhez kapcsolható autoantigének ellen termelődő autoantitestek, és az autoreaktív T-sejtek már évekkel a tünetek megjelenése előtt kimutathatók, és már ekkor megkezdődik a szigetsejtek pusztítása. Ezt az állapotot prediabetesnek hívják, és még nem okoz tüneteket. A cukorbetegség kialakulásához az kell, hogy a szigetsejtek 80-90 %-a elpusztuljon (ld. az 1. ábrán).

Az embereket (gyerekeket) általában nem szűrik az autoantiestekre, azaz a cukorbetegség váratlanul alakul ki.

Ha valami miatt mégis kimutatják valakiből ezeket az autoantitesteket, a jelenlegi orvostudomány még nem rendelkezik olyan eszközzel, amely meg tudná akadályozni az 1-es típusú diabetes kialakulását. Az immunrendszer működését gátló kezeléssel is csak minimális mértékben lassítható a folyamat.

Ebben okozhat változást egy, az USA-beli FDA által engedélyezett terápia. A teplizumab elnevezésű módosított antitest az aktív T-sejtekhez kötődik és azok kimerülését, majd elpusztulását (apoptózisát) okozza, sőt szabályozó citokinek kibocsátását is kiváltja, amely gátló, azaz reguláló T-sejtek számának növekedéséhez vezet.

A klinikai vizsgálatok alapján az antitest jelentősen lassítja a prediabetesből a már tüneteket okozó diabetes kialakulását. Egy 2011-2018-ban végzett klinikai vizsgálatban, amelyben 76 prediabeteses résztvevőt vontak be, a betegség átlagosan 5 év alatt alakult ki, szemben a placebót kapott résztvevőkkel, amelyekben 2 év alatt. Sőt voltak olyan résztvevők, amelyeknél több mint 10 évvel később sem vált szükségessé az inzulin adagolása.  Ez az első olyan terápia, amely jelentősen lassítani tudja a T1D kialakulását, sőt ez az első terápia, amely úgy általában egy autoimmun betegség kialakulását lassítja.

Az antitestet eredetileg 1999-ben, frissen diagnosztizált T1D betegeken próbálták ki, hogy vajon csökkenteni tudja-e az inzulin használatát.

Azonban ezen a próbán a készítmény nem ment át, nem volt jobb hatása, mint a placebónak. Később fedezték fel, hogy az antitest szigetsejt ellenes T-sejtek kimerülését okozza, és azt is, hogy lassítja a betegség kialakulását, ha a kezelést elég korán, az autoantitestek megjelenésekor elkezdik.

Ez eddig jó hír, azonban a terápia széles körű elterjedésének komoly akadályai is vannak.
Az egyik, hogy a kezelés ára 194 ezer dollár, ami árfolyamtól függően 67 millió Ft körül van.
A másik, hogy csak azokat lehet kezelni, akikben kimutatják az autoantitesteket, azonban ehhez rendszeresen kellene szűrni a lakosságot, amelynek nyilvánvalóan anyagi és logisztikai akadályai is vannak. Részbeni megoldást jelent, hogy azokat szűrik, akiknek családjában előfordul egyes típusú diabetes, hiszen ha valakinek a testvére érintett, akkor az átlaghoz képest 15-szörös a kockázat, hogy az illetőben is kialakuljon a betegség. Ha az apa érintett, akkor a gyerekeiben 12,5-szörös a kockázat. Meg kell jegyezni, hogy a T1D-s apák gyerekeinek is csak az 5%-a lesz beteg, míg a teljes népességben a T1D gyakorisága 0,4%. Viszont egypetéjű ikrek esetén a komorbiditás (azonos betegség (T1D) a testvérpárban) kockázata felmegy 125-szörösére. A rokonok szűrése persze csak részmegoldás, hiszen akiben először alakul ki a betegség, ott nem történik beavatkozás. Ráadásul csak a betegek 15%-ánál van már a családban T1D beteg, így a jövőben könnyebben mérhető és olcsóbb biomarkert, vagy módszert kell találni, amellyel a veszélyeztetett egyének kiszűrhetők.

A teplizumab az első olyan szer, amely egy autoimmun betegség kialakulását lassítani tudja, úgyhogy itt egy forradalmi áttörésről lehet beszélni.

Claire Wirt, egy jelenleg 16 éves lány, 7 éves korában kapta meg a kezelést és azóta nem alakult ki nála a T1D. Ez azt jelenti, hogy egész gyermekkorában betegség-mentes maradt, nem volt szüksége folyamatos vércukorszint ellenőrzésre, és rendszeres inzulin adagolásra! Ráadásul, biológiailag ez a késleltetés csökkenti a stresszt, amelyet a magas vércukorszint az erekre, idegekre és más szervrendszerekre gyakorol, és amelyek idővel összeadódnak, károsítva ezeket.

Azonban egyelőre ez a kezelés csak lassítja a cukorbetegség kialakulását, és a végső cél az lenne, hogy a betegség ki se alakuljon. Ebben a teplizumab lehet az első jelentősebb lépés. Számos gyógyszercég dolgozik különböző megoldásokon. Különböző módszereket tesztelnek, mint például oltás olyan vírusok ellen, amelyek ismerten az arra hajlamos egyénekben diabéteszt válthatnak ki (pl. coxsackievirus B). De tesztelnek probiotikumokat és táplálkozási variációkat is, amelyek a veszélyeztetett gyermekek immunrendszerét módosítanák, hogy ne alakuljon ki a szigetsejt ellenes immunválasz.

Eddig a legígéretesebbnek a porított inzulin bizonyult.

Itt a veszélyeztetett gyermek reggeli mellé fogyasztaná a készítményt. A szájon keresztül bejutatott antigén (itt az inzulin) ismerten immuntoleranciát alakít ki az antigénnel szemben (ezért nem alakul ki az esetek többségében immunválasz a táplálékkal szemben). Az eddigi vizsgálatok alapján az inzulin hatására a gyermekekben reguláló T sejtek alakulnak ki, amelyek képesek megakadályozni az inzulint megtámadó autoreaktív T sejtek megjelenését. Ismert, hogy az inzulin előalakja a preproinzulin ellenes autoreaktív T sejtek és a preproinzulin ellenes autoantitestek a leggyakoribb előzményei a gyermekkori T1D-nek. A por alakú inzulin fogyasztása ezek kialakulását gátolhatja, vagy akadályozhatja meg.

A teplizumab csak az első lépés az autoimmun betegségek megelőzésére indított harcban. Ha a készítmény a gazdaságilag is sikeres lesz, felgyorsíthatja újabb készítmények tesztelését, nem csak diabéteszben, hanem egyéb autoimmun betegségekben is, mint például a reumatoid artritisz, vagy a szklerózis multiplex.

Prof. Dr. Szalai Csaba

Irodalom

Dolgin, E. How a pioneering diabetes drug offers hope for preventing autoimmune disorders. Nature 614, 404-406 (2023).

Szalai Cs. (szerkesztő): Orvosi genomika és bioinformatika; ISBN 978-963-9129-80-1, e-könyv; http://dtk.tankonyvtar.hu/xmlui/handle/123456789/3374