Örököljük-e a mosolyunkat?
Biztos sokan észrevették már, hogy közeli rokonoknak, például testvéreknek vagy szülőnek és gyerekének hasonló a mimikájuk.
Ezt sokan annak tulajdonítják, hogy a rokonok sokat vannak egymás közelében, és átveszik egymástól a szokásaikat és arckifejezéseiket. Kutatók azonban most bizonyítékot találtak arra, hogy a mimika öröklődő.
Annak érdekében, hogy elkülönítsék az utánzást és a genetikai öröklődést, a kutatók vak embereket vizsgáltak. A szerzők megjegyzik, hogy az az általános hiedelem, hogy a vak emberek tapintás után sajátítják el az arckifejezésüket, nyilvánvalóan hamis, hiszen, ahogy a részvevők is elmondták, nagy nehéz a tapintással megtapasztalt arckifejezést saját arcukra átvinni.
A vizsgálatban 21 vak ember és 30 rokona vett részt. Megkérték őket, hogy idézzenek fel olyan emlékeket, amelyek bizonyos érzelmeket váltanak ki, majd lefilmezték a tapasztalt arckifejezéseket. Az interjú után 43 különböző arckifejezést katalogizáltak, több közülük arckifejezések láncolata volt. Ezután a kutatók komputer segítségével elemezték az egyes arckifejezéseket, és hasonlóságot kerestek közöttük. Azt találták, hogy a vak emberek arckifejezései sokkal nagyobb hasonlóságot mutattak a rokonaiéval, mint a nem rokonokkal.
Ez szerintük meggyőző bizonyítékát adta, hogy a mosolyok és grimaszok mögött a gének rejtőznek, azaz öröklődnek.
Az összes arckifejezés közül a harag mutatta a legnagyobb hasonlóságot a rokonok között, ezt követte a meglepetés, az undor, az öröm, a szomorúság, végül a koncentráció.
Már korábban is tanulmányozták a rokonok közötti arckifejezések hasonlóságát, sőt Darwin is megjegyezte, hogy a vak embereknél nagyjából hasonló mimikákat lehet találni, mint a látó emberek között. Néhányan ikertestvéreket tanulmányoztak, és azt találták, hogy hasonló mimikával fejezik ki örömeiket, félelmeiket. Azonban ezek az ikrek együtt nevelkedtek, és így nem lehetett kizárni a mimikrit (utánzást) a hasonlóság okaként. Azt, hogy ebben a vizsgálatban vak embereket vizsgáltak, egy új megközelítésnek számít, és az eddigieknél meggyőzőbben bizonyítja a mimika öröklődését.
A következő lépés az kellene, hogy legyen, hogy megtalálják a mimika örökléséért felelős géneket.
Ez hasznos információ lehet például azokban a rendellenességekben, ahol az arckifejezések nem működnek megfelelően.