Az akaratlan éjszakai ágybavizelést a szakemberek enuresis nocturnának nevezik.

Fontos tudni, hogy az enuresist csak 6 éves kor felett tekintjük kóros állapotnak, ezért 6 év alatt nem is vizsgáljuk. Az iskolába kerülő első osztályos gyermekeknek mintegy 15 %-át érintő, tehát ebben a korosztályban elég gyakori jelenség. A későbbi életkorokban a gyakoriság csökken, mire elérjük a 20 évet, már csak 1 %. Pontos oka ismeretlen, azonban családi halmozódás gyakran előfordul (szülőknél gyermekkorban), ez valószínűsíti az autosomalis domináns öröklődést. Gyakoribb fiúknál, elsőszülötteknél, nagycsaládosoknál.

Tünetek alapján megkülönböztethetünk primer enuresis nocturnát (még sosem volt a gyermek 6 hónapnál hosszabb ideig ágytiszta), secunder (már előfordult legalább 6 havi tartós ágytisztaság), valamint monoszimptómás (ez az egyetlen tünet) és nem monoszimptómás állapot (az éjszakai ágybavizelés mellett van más tünet is pl. nappali elcsepegés, bevizelés, sürgető vizelés stb.). Ezek közül a leggyakoribb a primer forma, azonban a secunder és nem monoszimptómás forma mindenképpen mielőbbi kivizsgálást sürget.

Amennyiben gyermekünk 6 éves elmúlt, és a primer formában, vagy 6 év alatti, de secunder ill. nem monoszimptomás enuresisben szenved, akkor indokolt nephrologiai kivizsgálása.

A kivizsgálás során az organikus, azaz szervi okokat zárjuk ki. A kivizsgálás első lépése az anamnézis felvétel,

amikor kikérdezésre kerülnek a pontos panaszok (mióta, milyen gyakorisággal áll fenn a probléma? van-e pozitív családi anamnézis?), feltárásra kerülnek az alvási és elalvási szokások (mélyen alszik-e? felébred-e a bevizelésre? könnyen ébreszthető-e? külön alszik-e? mikor iszik utoljára? mikor történik a bevizelés? egy éjszaka hányszor vizel be?). Gyakran már az anamnézis felvétele közben kiderülnek a nem megfelelő szokások, pl. nem megy el a gyermek lefekvés előtt pisilni, vagy még elalvás előtt iszik egy nagy pohár folyadékot. Amennyiben a kikérdezés során kiderülnek a nem javasolható szülői gyakorlatok, akkor arra megfelelő tanácsokat adunk (pl. éjszakára ne pelenkázzák a gyermeket, vagy ne ébresszék fel éjjel pisilni).

A szakorvos számára fontos kérdésekre adhat választ a szülő által elvégzett 2 napi folyadékforgalom,

melynek során 2 (lehetőleg nem egymást követő) napon keresztül írja otthonában a szülő a gyermek bevitt és ürített folyadékforgalmát (azaz mikor és mennyit ivott, és mikor és mennyit (!) pisilt a gyermek). Ezek közül leginkább a vizelet mennyiségeknek van fontos szerepe, mivel ebből tudjuk megállapítani a maximális hólyagkapacitást, mely életkoronként változó. Amennyiben túl kicsi a hólyag kapacitása, akkor nem tudja befogadni a kellő mennyiségű vizeletet, és ezért történik éjszaka a bevizelés. Ez gyógyszerrel kezelhető probléma.

A kivizsgálás fontos része a vizelet általános és bakteriológiai vizsgálata,

ugyanis az enuresisnek (általában a secunder, és a nem monoszimptomásnak) az oka lehet húgyúti fertőzés is, mely antibiotikummal könnyen kezelhető.

Vizeletvizsgálattal könnyen kideríthető az esetleges kezdődő cukorbetegség is, ami ugyancsak szerepelhet kiváltó tényezőként. Ebben az esetben sürgős diabetológiai kivizsgálásra van szükség.

A vizeletből meghatározott Calcium ürítés is része a vizsgálatnak,

ugyanis az emelkedett Ca ürítés is lehet kiváltó ok, ilyenkor a fokozott folyadékbevitelre kell ügyelni (természetesen megfelelő időben elosztva- azaz nem este!)

Az éjszakai ébresztéses vizsgálatok során a szülő otthonában éjszaka 21, 24, 3 és 6 órakor ébreszti a gyermeket, minden alkalommal megpisilteti.

A 4 vizelet frakciót 4 külön edénybe kérjük behozni, melyekből fajsúly vizsgálatokat végzünk. Ezzel a vese koncentráló képességét tudjuk vizsgálni, amennyiben ez nem megfelelően működik, akkor hormon tartalmú gyógyszert lehet rá adni.

Elmaradhatatlan a hasi ultrahang vizsgálat,

mellyel az esetleges urogenitalis rendellenességek mutathatók ki, illetve a reziduum vizsgálattal az, hogy a gyermek kellően ki tudja-e üríteni a hólyagját.

Az uroflow vizsgálat során a gyermek egy lyukas székre ül, majd elindítja a vizelést, miközben az uroflow műszer méri a vizelés sebességét, mennyiségét, és erről egy görbét ad.

A vizelést követően ultrahanggal ellenőrzik, hogy van-e reziduum a hólyagban. Ez a vizsgálat tehát a hólyag működéséről ad egyszerű képet, ammennyiben ez alapján szóba kerül hólyagműködési zavar, az is gyógyszerrel kezelhető. Amennyiben a szakorvos úgy ítéli meg, hogy nem feltétlenül szükséges gyógyszeres kezelés, akkor életmódbeli tanácsok, hólyagtréning is javasolható (pl. 2 óránként vizelés).

Amennyiben a fenti vizsgálatainkkal a szervi okok kizárásra kerültek, akkor kimondható, hogy az éjszakai bevizelésnek pszichés oka van, vagy az úgynevezett érési késés is szóba jön. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a gyermek idegrendszere még nem áll készen arra, hogy a vizelés érzete „felébressze” a gyermeket álmából. Ez időleges állapot, gyógyszeres kezelés nélkül is spontán szűnik mire az idegrendszer megérik.

10 éves életkor felett szoktuk csak javasolni az ún. Pisi-stop készüléket, mely azon alapul, hogy a készülék egyik fele az alsónadrágra, a másik a pólóra van csiptetve. A nedvesség (a vizelet) zárja az áramkört, ami hangos csengetésben nyilvánul meg. Az alapelv szerint a hangos csengetés ébreszti a gyermeket, ami kialakítja benne a reflexet, hogy a vizelési ingerre ébredni kell (a gyakorlatban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket).

Pszichés ok esetén pszichológiai tanácsadás javasolt.

Fentiek alapján látható, hogy ezen egyszerű tünet milyen sokféle betegség jele lehet. Emiatt tartjuk fontosnak, hogy 6 éves kor felett a szülő kérje gyermeke nephrológiai kivizsgálását ezirányban, mely ambulánsan, vagy sokszor csak kórházi felvétel keretében valósítható meg, azonban a tudat, hogy kizárjuk az akár súlyos alapbetegséget, megéri a pár napos kórházi bentfekvéssel járó kellemetlenségeket.

Dr. Biró Kinga