Éhező szülők – egészségesebb gyerekek
Svéd kutatók azt állítják, hogy a szülők, és a nagyszülők táplálkozása befolyásolhatja gyermekeik, sőt unokáik egészségét.
Gunnar Kaati és kutatócsoportja 1890 és 1920 között született 300 svéd adatait vizsgálta meg és összevetette gyermekeik és unokáik egészségi állapotával. Az eredmények igen meglepőek voltak.
Egészségesebb gyerekek
Azt találták, hogy azoknak a nagyszülőknek, akik serdülő koruk előtt jól táplálkoztak, négyszer olyan gyakran lett cukorbeteg az unokájuk, mint azoké, akik éheztek.
Ezen kívül az éhezők gyermekei kisebb valószínűséggel haltak meg szívbetegségekben. Az eredmény azért meglepő, mert génjeink, amelyek a tulajdonságainkat (így a betegségekre való hajlamot is) hordozzák, és amelyeket a szüleinktől kapunk, gyakorlatilag változatlanok maradnak az életünk folyamán, étkezésünk nem hat rájuk. A ma elfogadott nézet szerint csak a genetikai változások öröklődnek, az emberre ható külső körülmények, például a táplálkozása nem befolyásolhatja a következő generáció sorsát. Úgy tűnik azonban, hogy ezt a merev nézetet felül kell bírálni.
Az apa táplálkozása módosíthatja a génjeinek aktivitását, ami kémiailag nyomot hagyhat a DNS-én is.
Ha mindez serdülőkorban történik, amikor elkezd termelődni a spermium, ez a kémiai nyom megjelenhet a hímivarsejtek örökítő anyagán is. Ez a mechanizmus valószínűleg fokozhatta régen a következő generáció túlélési esélyeit. Ha például az egyik generációban éheztek, a következő generációra úgy lettek átprogramozva a gének, hogy azok elősegítették a táplálék gazdaságosabb felhasználását. A mai világban azonban, amikor a fejlett országokban a várható élettartam jelentősen megnőtt, és táplálékból is jóval többet veszünk magunkhoz, mint amennyi az életbennmaradásunkhoz feltétlenül szükséges, ezek a mechanizmusok a visszájukra sülhetnek el.
Hasonló okokra vezethető vissza az a megfigyelés is, hogy olyan anyáknak, akik a terhességük alatt stressznek vannak kitéve, gyermekeiknek nagyobb az esélye, hogy felnőttkorukban magasvérnyomásuk lesz. Itt is valószínűleg a génaktivitás változik meg a magzati élet során.