A SARS-CoV2 nevű koronavírus, amely a COVID-19 (coronavirus disease 2019) világjárványt, azaz pandémiát okozza, folyamatosan komoly fejtörést jelent a tudományos világ számára is. A probléma egyik fő oka, hogy amellett, hogy a vírus rengeteg betegséget, sőt halált is okoz, folyamatosan változik, azaz a benne levő nukleinsav (RNS) mutálódik, és amikor az egyik variánst már kezdik kiismerni, akkor a mutációk hatására szinte egy új vírus keletkezik, amely sokszor teljesen más tulajdonságokkal rendelkezik, mint a már megismert variáns. A mutációk megváltoztathatják a vírus fertőzőképességét, a betegség tüneteit, súlyosságát és sajnos az eredeti, elsőként azonosított vírus ellen kifejlesztett oltások hatásosságát is.

2021 év végén kezdett el terjedni az omikron variáns, amely az előző variánsokhoz képest sokkal fertőzőbb, azaz sokkal könnyebben terjed egyik emberről a másikra, mint a korábbi elterjedt variánsok az alfa és a delta. Egyes vélekedések szerint az omikron bizonyos szempontok alapján az emberiség által eddig ismert leggyorsabban terjedő vírus. Az első jelek alapján nem okoz olyan súlyos betegséget, mint a delta, de jelenleg (2022. január) erre még nincsenek mindenkit meggyőző bizonyítékok. Hasonlóan vitatott és ellentmondásos, hogy a jelenleg forgalomban levő oltások mennyire nyújtanak védelmet a fertőzéssel szemben. Abban van leginkább konszenzus, hogy a súlyosabb megbetegedés kialakulásával szemben az oltások jó hatásfokkal működnek.

De a kutatók nagy energiával keresik ezekre a kérdésekre a választ, amit mutat, hogy alig több mint egy hónappal az omikron azonosítását követően, 2022 januárjában már több kutatási eredményt publikáltak az omikron variánssal kapcsolatban. Most nézzünk meg néhány kérdést és a tudomány jelenlegi válaszát a publikált eredmények tükrében.

Az első kérdés, hogy miben különbözik az omikron az előző variánsoktól?

A SARS-CoV-2 kétféleképpen képes a sejtekbe bejutni, azaz fertőzni. A felületén található tüskefehérje (angolul Spike protein) segítségével egyes sejteken található ACE2 receptorhoz kötődik. Ott egy másik humán fehérje a TMPRSS2 elhasítja a tüskefehérjét, majd a vírus fuzionál a sejttel. A másik útvonalon a sejt közvetlenül „lenyeli” a vírust és a sejtben található egyik vezikulumba, az endoszómába kerül, ahonnan egy katepszin nevű fehérje segítségével szabadul ki. A vizsgálatok alapján az omikron variáns tüskefehérjéjét a TMPRSS2 kisebb hatékonysággal hasítja, mint a többi variánsét, ezért itt, szemben az alfával és a deltával, a második, az endoszomális útvonal a jelentősebb. Ezt két független laboratórium is megerősítette.

Azt már több vizsgálat is kimutatta, hogy az omikron főleg a felsőbb légutakban szaporodik, és kevésbé fertőzi a tüdőt, kevésbé okoz tüdőgyulladást, aminek az egyik magyarázata lehet, hogy a TMPRSS2 gyakoribb az alsó légutakban. A vizsgálatok alapján az omikronnal fertőzött sejtek kevésbé fuzionálnak a szomszédos sejtekkel, ún. syncytia-t alkotva, amely általában súlyosabb betegséget okoz.

A jelenlegi eredmények alapján a fertőzés módja, és az, hogy milyen sejteket fertőz meg az omikron variáns a kevésbé súlyos betegséget valószínűsítik.

A következő kérdés, hogy miért terjed ennyire gyorsan?

Egy dán vizsgálat alapján, amelyet 12.000 háztartás vizsgálatával végeztek, a delta variánssal való megfertőződés esélye, ha a háztartás egy másik tagja bevitte a vírust, kétszeres volt az oltatlanokban, mint a beoltottakban. Ezzel szemben az esély omikron esetén körülbelül megegyezik, azaz ugyanolyan eséllyel fertőződik meg az oltott és az oltatlan. Ez nem azt jelenti, hogy az oltás nem működik, mivel más vizsgálatok alapján az oltás sikeresen megakadályozza a súlyosabb betegség kialakulását, illetve a 3. oltás az oltottakban a fertőződés esélyét is megfelezi. Az oltatlanok 41%-kal nagyobb eséllyel fertőzték meg az egy háztartásban élőket, mind az oltottak.

A gyors terjedést, azaz a könnyebb fertőzés átadást segítheti elő az is, hogy az omikron a felső légutakban szaporodik, ahonnan kilélegzéskor a cseppecskékben könnyebben kerül a környezetbe. Továbbá az enyhébb tünetek is a gyorsabb terjesztést segíthetik elő, hiszen valószínűleg több tünetmentes, vagy enyhébb tüneteket mutató fertőzött megy közösségekbe. Ez arra is utal, hogy a nagyobb összejövetelek korlátozásával csökkenteni lehet a vírus terjedését.

Valóban kevesebben kerülnek kórházba a fertőzöttek közül?

Dél-Afrikában, ahol a fertőzések száma már csökkenőben van, a fertőzés miatt kórházba kerültek száma egyharmada volt a delta variánsénak. De, mivel a populáció egy része itt már korábban átesett a fertőzésen, illetve az átlagos életkor is lényegesen alacsonyabb, mint Európa országaiban ez nem igazán bizonyíték. Hasonló adatok jelentek meg Angliában, illetve Dániában, itt viszont magas az átoltottság, illetve az omikron, szemben az előző variánsokkal gyorsabban terjed fiatalokban, akiknek jobb az immunrendszerük, kisebb eséllyel alakul ki náluk súlyosabb betegség.

Egyes adatok azt mutatják, hogy az omikron a kiváltott láz, hasmenés és hányás miatt tud súlyos kiszáradásos tüneteket okozni, és például súlyosbítani a cukorbetegség tüneteit. Ezek ugyan általában kevésbé életet veszélyeztető problémák, de sokszor kórházi ellátást igényelnek, túlterhelve az egészségügyet, ami persze további problémákhoz vezet.

A fenti kérdésre úgy lehetne válaszolni, ha omikron fertőzött „immunológiailag naiv” (nem esett még át a fertőzésen és be sem oltották) idősebb embereket vizsgálnak, akik viszont a legtöbb fejlett országban már szerencsére kisebbségben vannak. Viszont olyan országokban, ahol az átoltottság alacsony (Ghána, Elefántcsontpart, Madagaszkár), hirtelen megugrott a COVID-19-hez kapcsolható halálozás.

Vajon ez az utolsó problémás variáns?

Nagy valószínűséggel nem. A WHO már most is vizsgál 2 gyanús koronavírus variánst, illetve 3 továbbit is monitoroz. Az omikron is elég váratlanul jött, ráadásul nem is az alfából, vagy a deltából alakult ki, hanem egy korábbi változatból. A delta variánsnak is van 30 alcsoportja, és valószínűleg további görög betűkre lesz szükség az újabb variánsok megnevezéséhez. Azonban az oltások, illetve a fertőzésen átesettség „edzik” az immunrendszerünket, így a remélhetőleg a következő variánsok már kevésbé lesznek veszélyesek.

Prof. dr. Szalai Csaba