A lábbeli sokféle különböző feladatot kell, hogy betöltsön. Mást hordunk a munkahelyen, sportnál, alkalomra.

Az egészséges láb is igényli a kényeztetést. A divat is beleszól, mit viselhetünk. A növekedés alatt még a fejlődő láb jellegzetességei folyamatosan haladnak a felnőtt „ideális”lábforma felé.

Ez idő alatt még figyelmesebben kéne megválasztanunk, mibe bújtatjuk a gyermek lábát.

A tipegő, éppen felálló láb, sarok befelé dőlése természetes jellegzetesség. Már ekkor felvetődik az első komoly kérdés. Viseljen-e cipőt a pici? Álláspontunk szerint már ekkor is érdemes a rugalmas talp, merev sarok kiképzésű cipőket feladni. Ezek megelőzik a szalagok nyúlását, segítve ezzel a növekvő láb fokozatos erősödését.
A sarok megtámasztása a belső talpemelő izomzat feszülését megakadályozza, ezzel védi a túlerőltetéstől és a fájdalmaktól. Ezek a fájdalmak nem is olyan ritka panaszok. A szülők rendszerint éjszakai felsírást, gyakori felkéredzkedést említenek. Ez a jelenség a kisgyermekkor sajátossága, gyakran „növekedési fájdalomnak” mondják. Ha megértjük azt, hogy a túlnyújtott izmok, szalagok már csak állandó tónussal és nem dinamikus működésükkel tudnak dolgozni, akkor a panaszok igazi forrását találjuk meg. Ilyenkor a masszírozás az azonnali segítség, majd meg kell erősíteni az izmokat rendszeres lábtornával. Elkél a segítség a lábbelik részéről is.
Ilyenkor ismét gondban van a szülő, betétet, „betétes cipőt”, vagy más megoldást igényeljen-e. Rendszerint ilyenkor jelenik meg a szülő az ortopéd szakrendelésen, hogy „betétet akar a gyermeknek felíratni, mert lúdtalpas”.

Nehezen veszik tudomásul az esetek nagy részében azt a tényt, hogy a gyermekláb látszólagos telitalpúsága nem feltétlenül betegség, sőt az egészséges fejlődés egy fázisa is lehet. Ilyenkor csak lábtorna, helyes lábbeli is elegendő a „karbantartáshoz”. A panaszok rendezésekor az általánosan ajánlott erősebb kérgű cipők fontos kellékekké válnak. Számos típusuk segédeszköz üzletek kínálatának gerincét képezik.

A betét csak 7-8 éves kor után kaphat szerepet, mikor a korrekciós cipők mérete már nem tart lépést a szükséges döntéssel. Akkor, ha a panaszok makacsok, vagy a láb külleme igen jelentősen eltér az átlagtól, nem mindig elegendő a kérges cipő. Ilyenkor a sarok kifelé dőlését biztosító, ún. supinaló sarokkal kézült cipők kellenek. Ezek a lábszár vonalában tartják a sarkakat, ezzel fokozottan javítják a helyzetet. Ezeket is rendszeresen kínálják a segádeszköz üzletek
Betegnek ítélt lábaknál a korrekciókat a cipő felsőrész és a talp különleges módosításaival ortopéd cipőként is elkészítettjük. Ezek a vényre felírt cipők. Természetesen ezek a kis műszerek is nagy műgonddal készülnek mindig egyéni láb méretvétel alapján. A Siesta cipőkben a sarok kéreg felépítése erősített és hosszboltozati magasítás is mindig van. Ez utóbbiról azt mondhatjuk, hogy nem feltétlenül szükséges. Átveszi a fejlődő szalagok szerepét és ezzel nem az erősödést diktálja. Mindezek az érvek természetesen csak relatív különbségek. A rendszeresen használt lábbeli korrekciójára törekszünk, de mást is lehet hordani. Mindenesetre a legtöbbet használt cipő (pl. a közösségben használt) megfelelő sarokkialakítású kell, hogy legyen. A szandálok között is találunk korrekcióval készülteket, ezeket is javasoljuk.

A kamaszok elsősorban az edzőcipőket szeretik kényelmességük miatt. Tudni kell viszont, hogy állandó viseletük nem előnyös. A sarok gyakori fájdalmát válthatják ki. Nekik és szüleiknek is ajánlható az ún. bioszandálok viselése. Ezek a kisfokú lúdtalp eseteinél és fáradékony lábnál akár kezelő eszközök is lehetnek. Váltócipőnek és nyári viseletnek mindenki számára ajánlhatók.

Az eredetileg Birkenstock talpágyként kialakított felület a dinamikus mozgások közben is finoman helyet ad a sarok leérkezéséhez és a lábujjak elrugaszkodásához. Nem szabad kisebb méretet választani. Számos kevésbé ismert „bioszandál” az eredeti parafa talp és felépítés megtartásával kínál majdnem azonos kényelmet. Ezt nem szabad kihagyni. Nem hagyható szó nélkül a felnőtt cipő és viselet sem. A divat diktálta felsőrész és sarokkialakítás nem mindig a láb érdekeit képviseli. A szoros elejű, alkalmi cipők után lépjünk kényelmes papucsba. Ekkor is a biotalp az előnyös.

A „holdjárók” csak akkor viselhetők biztonságosan, ha a magas talp elfogadhatóan szilárd, lábat megtartó felsőrésszel van összeépítve. A bizonytalan felület, papucsforma balesetveszélyes. Ezt főként csecsemőjüket ölükben tartó anyukáknak ajánlom figyelmébe!

Tehát összefoglalva az alkalomhoz illő lábbeli az adott tevékenység idejére szól, másba kezdve cseréljük le.
Adjunk esélyt lábainknak!

Lúdtalp torna

1. Lábakat párhuzamosan egymás mellé tenni, mindkét sarkat egyszerre felemelni-letenni. (Váltva is)

2. Egyszerre felhúzni mindkét talpat, együtt leengedni. (Váltva is)

3. Egyszerre a két lábbal: sarokról lábujjhegyre, lábujjhegyről sarokra gördíteni.

4. Lábujjakat behajlítva talp alá húzni-kinyújtani.

5. Lábujjakat behajlítva talp alá húzni, lábfejet megemelni, letenni.

6. Talpak a földön vannak, sarkakat széthúzva lábujjhegyre emelkedni, összezárva letenni sarokra.

7. Sarkon támaszkodva lábakat terpeszteni, zárni. Fenti gyakorlatokat először ülve, majd állva végezzük!

Járógyakorlatok: Lábujjhegyen járni apró lépésekkel, magasra húzott sarokkal.
Mackójárás: a talp külső szélére nehezedve, behajlított lábujjakkal járás.

Játékok: Földön ülve labdát két talp közé fogjuk, lábbal dobjuk és lábbal kapjuk el.
Ceruzát vagy pálcikát az egyik láb ujjaival megfogjuk, másik lábbal átvesszük.
Lábujjakkal kis golyót markolva sétálni (ne az ujjak között legyen a golyó).
Apróra tépett papírdarabkákat megmarkolva egyenként fölszedegetni a földről.

Egészségedre!

Dr. Marschalkó Péter