Óriási felzúdulást váltott ki a Nature tudományos újság 1997. február 27-ei számában megjelent közlemény, mely szerint

sikerült a világon először „előállítani” egy egészséges bárányt egy felnőtt juhból származó sejtből, azaz először sikerült felnőtt emlősállat klónozása.

Minden tömegkommunikációs eszköz, újságok, rádió, televízió fő helyen foglalkozott a témával, de tudósok, politikusok, sőt vallási vezetők is hozzászóltak a vitához.

Mindenki számára természetes, hogy az utódok a szülőkre hasonlítanak. Azt az anyagot, amely ezért a hasonlóságért felelős, DNS-nek hívjuk. Mindkét szülő a saját DNS-ének felét adja át a születendő utódnak, így a két szülő 50-50 %-os keverékének tekinthető (még akkor is, ha az egyik szülőre jobban hasonlít). A klónozásnál csak egy szülő van, és az a teljes DNS-ét adja át az utódjának, így az elméletileg 100 %-ban rá fog hasonlítani. A gyakorlatban persze nem, hiszen a külső és a belső tulajdonságokra a környezeti tényezők, például betegségek, táplálkozás, tanulás stb. is hatnak. Klónozásnak tehát azt nevezzük, amikor a szülőével teljesen megegyező DNS-sel, azaz örökítő anyaggal rendelkező utódokat „állítunk elő”.

Hogyan történt ez a gyakorlatban?

Edinburghban skót kutatók egy 6 éves vemhes juh emlőmirigyéből (tőgyéből) sejteket vettek ki, amelyeket ezután mesterséges körülmények között tovább szaporítottak. Eközben hormonnal kezeltek egy másik juhot, és kivették egy petesejtjét. A petesejtből eltávolították az örökítő anyagot, azaz a DNS-t. Ezután a felszaporított sejtek közül egyet, elektromos impulzus segítségével összeolvasztottak a petesejttel. Az így keletkezett sejt tehát az emlőmirigy sejt örökítőanyagát tartalmazta. Ezt visszaültették abba az állatba, amelyből a petesejtet kivették. 148 nappal később megszületett a kisbárány, amelyet Dollynak neveztek el. A kísérlet érdekessége többek között az volt, hogy a két juh nem ugyanolyan fajtájú volt. Amelyikből a petesejtet vették, az egy feketefejű juh volt, amelyik az örökítő anyagot „szolgáltatta” fehér. Dolly minden tulajdonságában arra az állatra hasonlított, amelyik a DNS-ét adta.

Ha a klónozást más élőlényekkel is nagy biztonsággal végre lehet majd hajtani, az forradalmasíthatja egész életünket. Állattenyésztésben például ki lehet választani a legelőnyösebb tulajdonságokkal rendelkező állatot és azt tovább klónozni. Így például lehet olyan juhnyájat előállítani, amelyben csupa kiváló minőségű gyapjút, tejet, húst adó, de igénytelen állat van.

Ez a hagyományos tenyésztési módszerekkel nem lehetséges, hiszen két kiváló tulajdonságokkal rendelkező szülő esetén sem biztos, hogy a legjobb géneket (a DNS működési egysége) adják tovább az utódoknak. Például hiába tenyésztették tovább az Imperiál, vagy a Kincsem nevű lovakat, utódjaik képességei meg sem közelítették az övéiket. Ha a klónozási technika tökéletesedik gyógyíthatóvá, vagy könnyen elkerülhetővé válnak az öröklődő genetikai betegségek, vagy például a rák. Mivel az élőlények öregedése is a DNS életkorral való változására vezethető vissza, a módszer lehetőséget nyújthat az öregedés megelőzésére is. Elképzelhető, hogy a XXI. században egy 80 éves ember úgy fog kinézni, mint egy mai 30 éves. De például a klónozásnál használt technika segítségével olyan házaspároknak is születhet egészséges utódja, akiknek jelenleg nem lehetséges.

Meg kell azonban jegyezni, hogy a klónozás helyzete egyelőre még nem ennyire rózsás. Eddig még semmilyen más állattal nem sikerült végrehajtani, csak birkával. Pedig próbálták már békától kezdve egérrel és szarvasmarhával is. A birka petesejtnek van egy-két olyan a klónozás szempontjából előnyös tulajdonsága, amelyekkel a többi, eddig tanulmányozott petesejt nem rendelkezik. Szélsőséges esetben az is előfordulhat, hogy így a klónozást csak birkával lehet végrehajtani. Ráadásul a birkánál sem ment minden tökéletesen. 277 pete- és emlősejtből mindössze egy állat született meg. Azt is lehetne kis rosszindulattal mondani, hogy az egész csak a véletlen műve volt. A klónozás technikájának tökéletesítésére komoly erőfeszítéseket tesznek, és pesszimista jóslatok szerint is 10 éven belül el fogja érni azt a színvonalat, hogy a fenti lehetőségek valósággá válhatnak.

A klónozással persze ugyanúgy, mint az atomenergiával vissza is lehet élni. Arra csak a jövő fog választ adni, hogy az emberiség élni fog, vagy visszaélni ezzel az újabb nagy lehetőséggel.

Prof.Dr. Szalai Csaba