1. RÉSZ – ELŐZETES ÖSSZEFOGLALÁS

Előfordulhat, hogy a szülők aggodalommal tekintenek gyermekük bizonyos szokásaira, viselkedésére és kérdések merülnek fel bennük azzal kapcsolatban, hogy mindez vajon helyénvaló-e.

Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel foglalkozunk mi is, a Delej utcában, a kórház Klinikai Pszichológiai Szakrendelésén.
Sorozatunk első részében szeretnénk egy áttekintő összefoglalást nyújtani arról, milyen témák tartoznak bele a szakmánk által lefedett széles spektrumba illetve igyekszünk röviden összegyűjteni mindazon jeleket, melyek arra utalhatnak, hogy a fejlődés elakadt vagy nem megfelelő mederben folyik. Tudnunk kell, hogy a gyermeki fejlődés sajátosságai lehetővé teszik, hogy tág határok között értelmezzük a normál viselkedést, így mindig egyénileg érdemes megítélni azt, hogy az adott viselkedés, nehézség valóban problémás-e.

A szülőknek leghamarabb talán az tűnik fel, ha a gyermek kortársaihoz vagy testvéréhez viszonyítva lassabban fejlődik (mozgás- és beszédfejlődési problémák), például később ül fel, indul el, nem beszél összefüggően vagy nehezen létesít kapcsolatot a környezetében élőkkel (pl. óvodai vagy iskolai beilleszkedési problémák). Emellett szintén komoly nehézséget okozhat (nem ritkán az egész családnak), ha a gyermek testi szükségletei nem megfelelő módon tudnak kielégülni (evés, alvás, széklet- és vizeletürítés, szexuális fejlődés). Ha például nem alszik éjjel, könnyen felborulhat a bioritmusa. Ezen kívül előfordulhat az is, hogy problémát okoz a szobatisztaság megtartása. Ilyen esetekben a szervi kivizsgálást követően érdemes feltárni a háttérben álló esetleges pszichológiai tényezőket, melyek befolyásolhatják a fenti funkciókat és gyakran okoznak nehézségeket ezen területeken.

Az imént leírtakkal szemben a családi határok kérdése, valamint a leválási problémák a környezet számára sokszor már kevésbé szembetűnő, azonban az egészséges fejlődés szempontjából mindenképpen érintendő témát jelentenek: ilyen a saját szoba kérdése, szülőkkel való együttalvás, gondok az anya-gyermek kapcsolatban, átmeneti tárgyak (amiket mindenhová magukkal visznek a kicsik) és jelenségek túlzott jelenléte, vagy a kései szoptatás.

Fontos hangsúlyozni, hogy a gyermeki viselkedés szélsőséges megváltozása is jelezhet problémát. Itt nem csak az impulzív, agresszív viselkedés, szülőkkel való szembenállás, dac vagy önbántalmazás utalhat pszichés problémára, hanem ennek ellenpólusa, a túlzott félénkség, gyakori sírás, erős félelmek, visszahúzódás, önállótlanság is.

Egy gyermek érkezése a családba mindig nagy változást jelent. Átalakulnak a szerepek, átformálódik az egész családi rendszer. Egy jól működő család számára alapvető jelentőségű, hogy ki tudja alakítani saját szabályait, meg tudja találni helyét a világban. Mindennapos dolognak gondoljuk a testvér érkezését, azonban a nagy testvér számára ez sokszor nehezen feldolgozható helyzet és nem ritka a testvérféltékenység jelentkezése, mely számos formát ölthet (viselkedési problémák, bepisilés stb.), így érdemes körbejárni a helyzetet, ha ilyenkor valami változást észlelünk gyermekünkön. Fokozott figyelmet igényel a serdülőkor életszakasza is, mely sokszor nehéz helyzeteket teremt mind a kamasz, mind családja számára, hiszen ez az időszak a testi és lelki változások viharos időszaka.

Talán nem kell külön kitérni arra, hogy a gyermek életében bekövetkező traumák, radikális változások milyen komoly hatást gyakorolnak testi és lelki fejlődésre. A válás ma már nagyon gyakori probléma, de megemlíthetjük itt a gyászt vagy akár egy költözést, mely alapjaiban rengetheti meg a gyermek világhoz való viszonyulását. Sajnos előfordulhat az is, hogy a szülő vagy maga a gyermek krónikus, életen át tartó vagy életet veszélyeztető betegséggel kénytelen szembesülni. Ebben a folyamatban támaszt nyújthat a pszichológus, illetve segítheti a betegség létével való megküzdést, annak feldolgozását.
A gyerekek nem ritkán olyan testi tüneteket tapasztalnak meg, melyek akár súlyos problémára is utalhatnak (fejfájás, gyomorfájás, hányás), azonban a kórházi kivizsgálások azt jelzik, hogy a tünetek mögött nincsen szervi elváltozás. Ebben az esetben pszichoszomatikus (vagyis lelki eredetű) tünetekről beszélhetünk. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy nincs mit tenni. Inkább arra utal, hogy az érintett gyerekeknek nincs eszközük és módjuk kifejezni nehézségeiket máshogy, csak a testükön keresztül.

Az ember pszichoszociális fejlődése egy egész életen át tartó folyamat. Legfőképpen azt kell leszögeznünk, hogy a gyermekek egészséges pszichés fejlődése telis-tele van olyan viselkedésformákkal, melyek bizonyos szituációban és életkorban nem tartoznak a problémák közé, hanem éppen a sikeres előrehaladás feltételei, később azonban zavart jelezhetnek. (Például azon senki nem csodálkozik, ha egy 2 éves gyermek beszélget láthatatlan játszópajtásával, ellenben az már furcsább, ha 12 éves testvére teszi ugyanezt)

Sosem szabad tehát önmagukban szemlélni a történéseket. Igaz ez a gyermekrajzokra, a gyerekek megfigyelhető tulajdonságaira, viselkedésére, szokásaira. Mindent csak a lehető legtöbb információ birtokában, a gyermek korát, képességeit, hátterét egészében, a családi történettel együtt lehet értelmezni. Továbbá azt is fontos tudni, hogy egyik tünet sem jelenti, hogy rossz szülői vagyunk csemeténknek, viszont jelezheti, hogy valamin változtatnunk kell. Némelyik probléma a környezetet (szülőt, pedagógust) zavarja, másoknak a gyermek maga a szenvedő alanya. Látórendszerünk sajátossága, hogy a rugdalózó gyermeket hamarabb észrevesszük, mint azt, amelyik a kanapé sarkán gubbaszt. Nem biztos, hogy ott nagyobb a baj, ami először odavonja a tekintetünket.

Bízunk benne, hogy e rövid bevezető során felmerülő kérdésekre, praktikus, hasznos tanácsokkal szolgálunk majd a következő hónaptól megjelenő cikksorozatunkban.

Fintha Judit és Tarjányi Krisztina