Főmenü

„Nehezen kezelhető” csecsemők

„Nehezen kezelhető” csecsemők

Utolsó frissítés:

Gyermeket várni az élet egyik legcsodálatosabb időszaka.

Ma már számos ismeretterjesztő könyv áll a kismamák rendelkezésére, hogy kellő ismeretet szerezzenek a várandósság lefolyásával, a szüléssel és a baba ellátásával kapcsolatban. Mégis számtalan ismeretlen problémával kell szembenézni az évek során, melyekre nehéz előre felkészülni.

Az új családtag megérkezésével hirtelen megváltozik minden a családban. Az édesanyák a nap majdnem minden óráját csecsemőjükkel töltik, minden figyelmüket feléjük irányítják.

Az édesapák szerepe újabban nagyobb hangsúlyt kap ebben az időszakban. Valószínűleg az együtt szülés adta lehetőség indította el ezt a folyamatot. Az apák jobban kiveszik részüket az újszülöttek ellátásában is, így hamarabb „összeismerkedhetnek”, közelebb kerülhetnek gyermekükhöz, megalapozva így a későbbi meghitt kapcsolatot is. Mindenki természetesen azt reméli, hogy az ő gyermekével minden zökkenőmentes lesz. Remélhetőleg jól szopik, rendesen alszik, nyugodt baba lesz. A valóságban azonban adódnak nehézségek, egyik családnál több, másoknál kevesebb. A csecsemőgondozásra tanácsos alaposan felkészülni. Könnyebben feltalálja magát a meglepő helyzetekben az, aki megfelelő ismeretekkel rendelkezik.

A baba napirendje az első hónapokban evésből, alvásból áll, melyet kiegészíthet változó ideig tartó nyugodt ébrenléti időszak, de sírással kitöltött periódusok is. A sírás jellegét, színezetét és tartalmát idővel már az édesanyák felismerik. Másképp sír a gyerek, amikor éhes, mint amikor rosszul érzi magát, pl. fáj a hasa. Előfordul olyan eset is, amikor a baba gyakran nyugtalan, élesen, vigasztalhatatlanul sír. Ilyenkor megnyugtatni sem lehet, nem segít a szoptatás, a tea, a ringatás sem. Átmenetileg a kis csecsemők többségénél felléphetnek ilyen időszakok, melyek a fejlődés során ritkulnak, majd megszűnnek.

A táplálás is számos alkalommal okoz fejtörést a családnak.

A szoptatástét, és annak kizárólagosságát nem is részletezem, remélhetőleg erről már sokat olvastak, hallottak. A szoptatás azonban esetenként nem egyszerű. Anatómiai okai is lehetnek, mint pl. befelé forduló emlőbimbó, de az emlőbimbó berepedése, sebessé válása is nehezíti azt. A baba sem mindig szopik jól. Néha kifejezetten lassan, miközben el is alszik a mellen, ilyenkor a szoptatási idő akár 1 órán keresztül is eltarthat. Mások inkább mohók, habzsolnak, közben sok levegőt is nyelnek, esetleg félre is nyelik a tejet, köhögnek. Az ilyen jellegű evésekhez akár légzészavarral járó rosszullétek is kapcsolódhatnak.

6 hónapos kortól javasoljuk a hozzátáplálást, a gyümölcs, a főzelék bevezetését, szükség esetén a tápszerrel való pótlást. Az étkezés mennyiségi és minőségi összetételét mindenképpen a házi gyermekorvossal és a védőnővel egyeztessük. Egyes csecsemőknél gyógy tápszer adására van szükség a normál ütemű fejlődés biztosításához, az esetleges kóros tünetek elkerüléséhez. Ezek meghatározásához orvosi vizsgálat, esetenként akár kórházi kivizsgálás is szükséges.

Az etetéssel kapcsolatosan igen gyakran merül fel probléma, leginkább a baba étvágytalansága miatt keresik fel a szülők a gyermekorvosokat. Fontos kérdés ilyenkor, hogy a súlygyarapodás milyen ütemű. Amennyiben ez elégtelen, mindenképpen komoly odafigyelést igényel. Itt tennék említést a hasfájásról

Miből is gondoljuk, hogy egy csecsemőnek fáj a hasa?

Ilyenkor a baba fájdalmasan sír – időközben kivörösödik az erőlködéstől, lábait felhúzza, etetéssel, itatással sem nyugtatható meg. Hasa gyakran puffadt, feszesebb tapintatú. A tünet mögött többféle ok állhat, melyet mindenképpen tisztázni kell.

Ejtsünk néhány szót az alvásról is. Az újszülött éretlen idegrendszeréből adódóan, napjának nagy részét végig szendergi, és az etetések idejére ébred naponta 7-8-szor. A fejlődés során az alvásigény csökken, csecsemőkortól az óvodáskorig 16 óráról 12 órára. Előfordul, hogy az újszülött az első hetekben jól alszik, alig sír, majd 3-4 hónapos korára rossz alvóvá, síróssá válik. Mindezen nehézségek alkalmával lépni kell, de először érdemes nyugodtan átgondolni a történteket. Ez több szempontból is fontos. Lehet, hogy nem is olyan nagy a baj, mint először gondolták. Ha viszont komolyabb a helyzet, akkor is könnyebben segíthet a szakember, ha a tényekkel pontosan tisztában van.

Előfordulnak azonban olyan esetek is, amikor a kóros tünet állandósul, vagy rendszeresen visszatér. Ez kimerítheti a családot, csökken a tűrőképesség, bizonytalanná válhatnak.

A gyerek etetési vagy gondozási műveletei nem adnak örömet, inkább feszültséggel telnek meg, nehezen kezelhetővé válik a család számára. Ezt a helyzetet szaksegítség nélkül nehéz megoldani. Feltétlenül tisztázni kell, hogy szervi vagy működésbeli zavar áll-e fenn. Megnyugtató, ha nincs oki háttér – némelyeknél már önmagában ez a tény segít –, de ilyenkor hogyan tovább? Eredményesség a szülők bevonásával, közös munkával remélhető. Rendszeres beszélgetések alkalmával az esetek nagy részében található olyan változási lehetőség, amely sikerhez vezethet. Eredménytelenség vagy komoly probléma esetén a megoldáshoz pszichológus, illetve pszichoterapeuta bevonása szükséges.

Dr. Scheuring Noémi