A cikkünkben bemutatjuk, hogy egy, az ambulanciánkon tartott, egyhetes nyári csoportban, hogyan volt illeszthető terápiás gondolkodásunk, a gyerekek életkornak megfelelő szükségletekhez, igényekhez.

Minden nyári időszakban több turnus is megrendezésre kerül az ambulanciánkon.

Hétfőtől péntekig tartanak, a gyermekek életkorához és problémájukhoz igazított hosszúságban és intenzitásban. A táborok térítésmentesek, a szülők beleegyezésével és egyetértésével zajlanak, akik a turnusok végén a csoportvezetőktől visszajelzést kapnak gyermekük pszichés állapotáról és fejlődéséről egyaránt.

A csoportunkon 2015 nyarán 7.-8. osztályos gyerekek vettek részt, akik munkatársainknál már korábban egyéni terápiás ellátásban részesültek, és eljutottak az személyiségfejlődésüknek arra a szintjére, amikor már felmerülhetett, a csoportos keretek között végezhető, önismereti munka igénye is bennük.A csoport egy héten keresztül tartott a rendelőnkben reggeltől késő délutánig.

A tizenéves fiatalok ebben az életkorban még sokszor nehezen fogalmazzák meg a szavak szintjén, hogy mi zavarja őket, mi az oka az elakadásuknak, és gyakran ellenállnak a kívülről érkező megoldási javaslatoknak is.

Így az élményterápiás eszköztár segítségével, a saját egyéni és csoportos tapasztalataik által, próbáltuk meg őket olyan élményekhez juttatni, melyek segítségével megtapasztalhatták, hogy mik a legfőbb erősségeik, illetve miben szorulhatnak társaik vagy éppen a felnőtt világ segítségére.

Kezdetben a bemutatkozó szakaszban túlnyomó többségben verbális feladatokkal kellett megküzdeniük, mely néhányuk számára igen nagy nehézséget okozott.

Mindez jól mutatja, hogy milyen sok érzés kavaroghat bennük ebben az életszakaszban, illetve, hogy még nem feltétlenül állnak készen az elköteleződésre. Hiszen valamit kimondani, megfogalmazni személyes döntés is egyben. Így a hét második felében már sokkal több olyan feladatot iktattunk be, melyek egyéni illetve csoportos munkát igényeltek, és közös élményekhez juttatták a csoport tagjait. Olyan feladatokkal, kihívásokkal kellett megküzdeniük, mint például egy tojáselkapó szerkezet készítése szalvétából és szívószálakból, vagy éppen egy jó nagy adag kókuszgolyó elkészítése és értékesítése a rendelő munkatársai körében, hogy az így befolyt összegből a következő érdekes közös programot legalább részben „saját keresetükből” tudják finanszírozni.

Érezhetően ennek a munkamódnak nemcsak csapatformáló ereje lett, hanem sokkal felszabadultabbakká is váltak a csoport tagjai,

mely hozzásegítette őket, hogy személyes problémáikat is fel merjék vállalni társaik előtt, akik a hallottakra igen érzékenyen tudtak reagálni. A csoportban bizalom ébredt, támogató közeg alakult ki.

Az 5 nap alatt számos kompetenciájuk is a napvilágra került, illetve szert tehettek a csoporttagok olyan tapasztalatokra is, melyek a hétköznapok során nem feltétlenül állnak a figyelmük fókuszában.

Mindez úgy zajlott, hogy közben nem kellett sokat beszélni, hanem a cselekedeteik beszéltek helyettük.

A záró napon egy szabaduló szobából kellett kiszabadulni, melynek sikerélménye remélhetőleg elkísérte a lányokat és a fiúkat a nyári szünet hátralevő részében, illetve kompetenciaélményük hozzásegítheti őket és családjukat az elkövetkező, sokszor viharokkal teli, kamaszkor átvészeléséhez.

Teller Judit, Urbán Szabó Krisztina