A nagyothallás radiológiai módszerekkel történő kivizsgálása

hallásvesztés

A kisgyermek fejlődése szempontjából igen fontos a hallássérülés korai felismerése,

kivizsgálása és a hallás lehetőség szerint mielőbbi helyreállítása annak érdekében, hogy a gyermek a beszédfejlődésben ne maradjon el és a későbbiekben a normál hallók között tanulhasson. A hanginger a külső hallójárat – középfül (dobüreg és a hallócsontok) – belső fül (csiga- és hallóideg) útvonalon haladva jut az agy hallásért felelős területeihez és a felsoroltak közül bármelyik állomáson akadályozott lehet az útja, ami halláscsökkenésben, hallásvesztésben nyilvánulhat meg.

Objektív, műszeres mérési módszerekkel a hallásvesztésnek három formája különíthető el.

1. Vezetéses hallásvesztés esetén a hang mechanikai terjedése akadályozott a hangvezető struktúrákon keresztül a külső hallójárat, dobhártya, dobüreg és a hallócsont láncolat fejlődési zavara, sérülése, vagy egyéb okból megváltozott működése miatt.
2. Idegi hallásvesztés esetén a belső fülben lévő szőrsejtek hiánya, betegsége miatt a mechanikai hanginger nem alakulhat elektromos impulzussá, vagy az elektromos jel a hallóideg funkciózavara, illetve az adott agyterület sérült volta miatt nem kerül feldolgozásra.
3. Kevert forma esetén a vezetéses és az idegi hallásvesztés együttesen van jelen, a két komponens különböző mértékben lehet károsodott.

A vezetéses halláscsökkenésért a külső hallójárat és a középfül (dobhártya, dobüreg, hallócsontok), az idegi hallásvesztésért a belső fül és a központi idegrendszer alkotóelemeinek a károsodása tehető felelőssé. Ezen részben igen apró (milliméteres-szubmilliméteres nagyságú) anatómiai elemek nagyfelbontású képalkotó vizsgálatokkal – vékonyszeletes CT és MRI vizsgálattal – láthatóvá tehetők és a morfológiai megjelenés alapján következtetni lehet a károsodás okára és annak lehetséges megoldására.

A vezetéses hallásvesztés

A vezetéses hallásvesztés hátterében kisgyermekkorban leggyakrabban a középfülben zajló gyulladás, vagy a dobüregben felszaporodó savós váladék áll, mely a fülkürt elégtelen működése miatt alakul ki. A kisgyermek életkori sajátosságként is nagy orr- és garatmandulája elzárhatja a fülkürt orrgaratban lévő nyílását, akadályozva a szellőzést és nyomáskiegyenlítést, ezáltal kedvező feltételeket teremtve a gyulladás létrejöttéhez. Mind a nagy mandulák, mind a dobüregben lévő váladék látható a CT, vagy MR képeken, de ezen képletek a dobhártyával együtt klinikai vizsgálat során jól megítélhetők, így képalkotó vizsgálatuk nem indokolt.

hallásvesztésKépalkotásra a nem megfelelően gyógyuló, vagy gyakran visszatérő, idült gyulladások esetén lehet szükség, amikor a középfül csontos elemeinek gyulladásos szövet általi eróziója, illetve a hallócsontok hegesedés, vagy csontos átépülés miatti rögzültsége nem ritkaság és ez akadályozza a hangvezetést.

Idült gyulladás következménye lehet, de veleszületett rendellenességként is előfordulhat a cholesteatoma, amely egy szarutartalmú, hámmal határolt zsákocska. A dobüregi vákuum következményeként megjelenő, szerzett forma a külső hallójáratból a dobüregbe kúszó, elszarusodott laphámból alakul ki.

CT vizsgálattal a cholesteatoma a középfülben előforduló, a szabályos légtartalmat helyettesítő, egyéb kóros lágyrészektől (váladék, hegszövet, vagy daganat) biztonsággal nem különíthető el, de a csontos képletek jellegzetes lokalizációkban megjelenő kirágott szerkezete és a bűzös fülfolyással járó, visszatérő gyulladások a beteg előtörténetében erősen valószínűsítik a cholesteatoma jelenlétét. Megfelelő MR készülék és vizsgálómódszer (non-EP DWI szekvencia) alkalmazásával a cholesteatoma jelenléte 2-3 mm nagyság felett biztonsággal kimutatható, de mivel kevés intézményben adottak az ilyen jellegű MR vizsgálat technikai és személyi feltételei, cholesteatoma kimutatására az MR rutinszerű alkalmazása Magyarországon nem érhető el és elsősorban egyedi estekben, a már operált és kiújult elváltozások kivizsgálásában használatos.

Szerzett vezetéses hallásvesztés sérülés következményeként is felléphet:

ha a beteg olyan koponyatörést szenved, ahol a törésvonal a hallócsontokon áthalad és a hallócsontlánc törés, vagy ficam általi megszakadását eredményezi. Ezen eltérés rutinszerűen vizsgálható és vizsgálandó a trauma kapcsán készült vékonyszeletes CT képeken, melyekből számítógépes feldolgozással virtuális térbeli, háromdimenziós képek is nyerhetők.

A vezetéses hallászavar harmadik nagy csoportját a fejlődési rendellenességek adják.

Ezek mind idegi, mind vezetéses, mind kevert típusú hallásvesztés formájában manifesztálódhatnak. Általánosságban elmondható, hogy a fülkagyló és a külső hallójárat szabad szemmel látható kóros formája esetén a külső deformitás súlyossága többnyire arányban áll a csak képalkotó módszerrel kimutatható, belső elváltozások súlyosságával. Több, a kezelés módjának kiválasztását segítő „pontozási rendszer” létezik a fül fejlődési rendellenességeinek osztályozására, melyek a fülkagyló, a külső hallójárat, a dobhártya, a hallócsontok, a csecsnyúlvány, az ovális ablak megléte, illetve morfológiája alapján (ép küllem, kis mértékben, vagy súlyos fokban károsodott/hiányzó struktúra) indikációt ad a legoptimálisabb kezelési módra vonatkozóan.

A minden részletre kiterjedő képi értékelés segít annak eldöntésében, hogy sikerrel kecsegtethet-e a hallás javításában a középfül alkotóelemeinek bonyolult műtéti beavatkozással történő pótlása, vagy a súlyos fokú fejlődési zavar miatt a sikeres helyreállító műtét esélye csekély és inkább a direkt idegi stimulációt biztosító hallásjavítástól várható a megfelelő eredmény.

Dr. Kovács Éva






Close