A szülők, testvérek számára igen nagy örömet és boldogságot jelent, amikor megtudják, hogy hamarosan egy kisbabával szaporodik a család létszáma. A várandós anyukánál, aki rendszeresen részt vesz a terhesgondozáson, a különböző vizsgálatok mellett a rendszeres időközönként elvégzett ultrahang vizsgálat segítségével tájékozódik a szülész a magzat, illetve a terhesség fontos adatairól, változásairól.

Ennek során – mint azt már a legtöbb anyuka jól ismeri – az igen alapos vizsgálatokkal a magzat számos szervét lehet vizsgálni, a testméretekről, az egyes szervek hosszáról, átmérőjéről, sőt gyakran a működéséről is fontos adatokat tudunk nyerni. Az első ultrahang vizsgálat a 12. hét körül, a második a 18. hét tájékán történik, majd ezután még mintegy 3 alkalommal ellenőrzi a szülész ultrahanggal a baba állapotát, életfunkcióit. Ezek során természetesen a veséket és a húgyutakat is vizsgálni kell.

A vesék és a húgyhólyag korán felismerhető és könnyen észlelhető az is, ha azokon eltérés mutatkozik. Az aggódó kismamák ezért már a szülés előtt gyakran fordulnak kérdéseikkel a gyermekurológushoz. Főként azt szeretnék megtudni, hogy mi a baj oka, természete, milyen kockázatokkal jár, és hogyan orvosolható ez az állapot. Ezért elsősorban az ő tájékoztatásukra ismertetjük a leggyakrabban előforduló magzati vese-problémák kialakulásának okait és a kezelés lehetőségeit.

Hogyan alakulnak ki a kisbaba húgyszervei?

A vese telepe – melyből majd a méhen belüli életben fokozatosan fejlődik ki a működőképes vese – már igen korán, az 5. terhességi héten megjelenik. Nem a szokványos helyen, hanem annál sokkal lejjebb, a baba leendő húgyhólyagjának közelében található a vesetelep, és a magzat növekedésével fokozatosan kerül egyre magasabb helyre. Vérellátását is mindig azokból az erekből kapja, melyek ugyanazon magasságban kötik össze a fő verőérrel. Ha a vese felfelé történő mozgását valamilyen tényező megakadályozza, az ágyéki területen vagy a kismedencében reked.

A fejlődési rendellenesség következtében rendellenes helyzetben lévő vese működése általában kifogástalan; általában valamivel kisebb az ellen oldalinál.

Orvosi beavatkozásra tehát nincs szükség, de arra mindenképpen fel kell hívni a figyelmet, hogy a vese helyzete miatt a későbbi életkorban sérülésnek van kitéve, ezért a balesetveszélyes foglakozásokat és kockázatos sportokat kerülni kell.

Ha a két vese a felfelé vándorlás közben egymás felé is közelít, a két vese telepe alsó pólusuknál egyesülhet, így alakul ki az úgynevezett patkóvese.

Az összenőtt rész a test középvonalában van, ráfekszik a gerincoszlopra, ezért ütés, rúgás esetén a patkóvese is könnyen sérülhet. Az ilyen gyermeket (és felnőttet is) tehát ugyancsak óvni kell a balesetveszélyes helyzetektől. Néha (húgyúti megtöretés vagy szűkület miatt) a vizelet nehezen ürül a patkóvese üregeiből, ezért üregi tágulat és abban évek múlva vesekő is létrejöhet.

Multicisztás vese

Ha az egyik vese nem fejlődik ki (veleszületett egyoldali vese hiány), vagy az egyik vese telepéből cisztás, szőlőfürtre hasonlító, elfajult szövet (multicisztás vese) lesz, az egyén egész életen át egy vesével fog élni. Az egyoldali vese hiány semmilyen hátrányt nem jelent majd a gyermeknek a veseműködés szempontjából, hiszen a két vese négyszeres „túlbiztosítást” jelent a természet részéről: egy egészséges ember vese állománya 4 emberben lenne képes a feladatot ellátni. Multicisztás vese esetén a másik vese legtöbbször egészséges, a cisztás képletet – hacsak nem igen kicsiny – csecsemőkorban általában eltávolítjuk, hogy a későbbi életkorban ne okozzon betegséget.

A magzat rendszeresen pisil!

A magzati húgyhólyag jobb és bal oldalán egy „bimbó” formájában indul növekedésnek a két húgyvezeték, és ezek hamarosan elérve a vese telepet, kapcsolódnak ahhoz. A vesetelep és a húgyvezeték kölcsönösen gerjeszti egymás továbbfejlődését: kialakul a vesén belüli csatornák hálózata, a vizelet elvezető rendszer, és ezzel párhuzamosan megindul a vizelet termelése a kisbaba szervezetében. Már a terhesség 14. hetében van vizelete a babának és van hólyag működése is! A vizeletet a magzatvízbe üríti – a pisilés tehát már 6 hónappal a szülés előtt megkezdődik, és mindennapossá válik. Kevéssé ismert, hogy a magzat vizelete alkotja a magzatvíz nagy részét, melyet aztán a baba lenyel. Így a magzatvíz „körforgásban” vesz részt. Ha tehát a veséket a méhen belüli életben súlyos ártalom éri, az a magzatvíz csökkenéséhez vezet. Csökkent mennyiségű magzatvíz esetén tisztázni kell, hogy nincs-e a babának vese fejlődési rendellenessége vagy húgyúti elzáródása.

Dr. Merksz Miklós                                             

                                                                                                            FOLYTATJUK>>>>>>