A levendula az ajakosvirágúak családjába tartozik.

Virágzata füzér, 4-12 egymás melletti virágörv képezi. A szár csúcsának 3-8 cm-es szakaszán található virág. A párta ibolyakék színű. Levelei átellenesek, szálas lándzsásak, szélük visszagörbült, a szárak alsó levelei rövidebbek, mint a középsőek.

A Lavandula latifolia szárai hosszabbak 70 cm-nél, levelei szélesebbek 7 mm-nél. Onnan ismerhető fel, hogy a virágzó szár a csúcsán levő virágzat alatt még két oldalág található.

A másik levendula faj a Lavandula angustifolia dél-európai növény, elterjedési központja a Földközi-tenger nyugati térsége. Legnagyobb állománya a francia Alpok déli lejtőin található 700-800 méter tengerszint feletti magasságban. A Lavandula latifolia alacsonyabban 400- 700 méteren terem. (A két magasság között terem a Lavandula hybrida, a lavandin.) Termesztésük sok meleget és fényt igényelnek. A Lavandula angustifolia-t valódi, keskeny levelű vagy spanyol levendulának; a hibrid levendula neve angolul lavandin.

Kertekben régóta termesztik a lavandint. Nagyüzemű termesztését csak a második világháború után kezdték el. Kiváló a szőlőskertek vidéke, a meszes talajok is megfelelnek. Mivel hegyvidéki faj, talajigénye nem nagy. Legelterjedtebb szaporítási módja a zöld dugványozás. Az idős részekről kézzel letépett 8 – 10 cm hosszú zöld ágcsúcsokat egyszerűen leszúrjuk. A gyomokat mindig el kell távolítani. A kiültetés után második évre megerősödik, hogy virágozni tudjon. Az illóolaj nyerésére a virágokat a virágzási idő második felében gyűjtjük, levágjuk a száráról az utolsó virágörv alatt pár centivel.

A levendula hatóanyaga:

Az illóolaj minőségét az észter tartalma szabja meg, linalil-acetátban kifejezve legkevesebb mint 35%-ot kell tartalmaznia, majd az alkoholok csoportjába tartozó inalool-t; nálunk az illóolaj elért legnagyobb mennyiség 44 %-os; a legjobb minőségű a frissen begyűjtött virágokból nyerhető.

A levendula gyógyhatásai:

Teába keverve nyugtató hatása van, finom illatáért kedvelt. A nátha és köhögés gyógyító szereként is ismert a levendula.

A levendula tinktúra – előállítása 1 g illóolajat 99 g 70°-os szeszben oldanak fel – bedörzsölése kiváló reumás fájdalmakra és idegzsába kezelésére.

A levendula használható

illóolaj, kenőcsök, illatszerek, kozmetikai szerek, háztartási szerek illatosítására.
A levendula friss virágaikból illatos gyógyfürdő készíthető, erősítő hatását neuraszténiás betegeknél is megfigyelték.
A levendula virágait kis huzatba varrva, ruhák közé téve molyirtó hatású. (Virágait kis huzatba varrva, alvás előtt a fejem mellé szoktam helyezni: nyugtató hatású! „Nem leszel bogaras!”- ez vicc volt, most találtam ki:)

Álljon itt ÍGY GYÓGYÍT ISTEN Szent Hildegárd gyógymódja könyvének 73. és 75. oldaláról két idézet. A könyv szerzője, dr. Gottfried Hertzka orvos.

„Főzz meg borban levendulavirágot, és ezt a leszűrt, édesítés nélküli levendulabort napközben fogyaszd langyosan, kisebb kortyokban hosszú időn át. Ha nem ihatsz bort, a levendulavirágokat mézzel együtt is megfőzheted, és ezt a főzetet szintúgy langyosan fogyaszthatod napközben… Ez a bor keserű, de a májbántalom is az. A levendulabornak megvan az az előnye, hogy gyakran egyidejűleg fellépő tüdőpangást is megszünteti, s ezáltal szellemileg szabaddá és frissebbé tesz. Nézetem szerint többet a májról nem kell tudnod – elsőre. A máj öngyógyító ereje a többit megteszi.”

„Hildegrád Füvészkönyvében megkülönbözteti a nemes levendulát (Lavandula vera) a Lavandula spicatól. A nemes levendulánál csak finom illatának gyógyhatását dicséri – talán még a rákbetegség ellen is. Csak a Lavandula spicanál említi a máj- és tüdőfájások elleni hatását a már leírt, langyosan fogyasztható levendulabor formájában. Magam úgy vélem, hogy ez a hatás a levendula mindkét fajától elvárható, az illat hatása viszont csak a valódi, termesztett levendulától.

Füvészkönyvének egy másik helyén Hildegárd azt mondja, hogy

„az ember által tenyésztett növények sokkal magasabb gyógyhatásúak, mint a vadon termők.”

Juhos-Kiss János

Irodalmi források:
Gottfried Hertzka: Így gyógyít Isten – Szent Hildegárd gyógymódja, Makrovilág Könyvkiadó, 1989
Maria Treben: Egészség Isten patikájából, Hungalibri Kiadó Budapest, 1990
Gyógyító növények (összeállította Lőrinczi Mariann) Kossuth Nyomda, Pallas Stúdió Budapest, 2000
Antalné Tankó Mária: Gyimes-völgyi csángó népi gyógyászat, Európa Folklór Intézet – L’Harmattan 2003
Dr. Rácz G.–Dr. Laza A.–Dr. Coiciu E. : Gyógynövények, Ceres Könyvkiadó Bukarest, 1975
Melius Péter: Herbárium (Az fáknak, füveknek nevekről, természetekről és hasznairól, Kriterion Könyvkiadó Bukarest, 1978
Szabó György, Lopes-Szabó Zsuzsa: A bükki füvesember nyomában, Bükkszentkereszt, 2013