Kellemetlenség vagy betegségi tünet? – Étvágytalanság

étvágytalanság

Mikor kell orvoshoz fordulni?

Bizonyos tünetek mindig és mindenkinél betegségre utalnak – például vérvizelés vagy csillapíthatatlan hányás esetén a szülők gondolkodás nélkül orvoshoz viszik gyermeküket. Máskor a szülői döntés nem könnyű, nem ilyen egyértelmű, mert az adott jelenség egészséges gyermekekben is előfordulhat, de betegség tünete is lehet. Mielőtt orvosi segítséget kérne, sok szülő saját megfigyelései és tapasztalatai, családi hagyományok vagy ismeretterjesztő irodalomból szerzett tudás alapján megpróbálja megoldani vagy enyhíteni a problémát – ez a törekvés sokszor eredményre vezet, más esetekben azonban a nem szakszerű ténykedés a helyes diagnózis megállapítását akadályozza. Sorozatunkban három gyakori problémát vázolunk, és támpontokat próbálunk adni a helyes szülői döntéshez.

 

Étvágytalanság

A szülők egyik leggyakoribb panasza gyermekük étvágytalansága. Megviseli az anyát, a gyereket, sőt az egész családot is. Sokszor a probléma messze túlnő saját jelentőségén, uralni kezdi az egész családi életet, a légkör feszültté válik, tele szorongással, félelmekkel, vádakkal, önváddal, nehezteléssel. Ilyen környezetben aztán már mindenkinek elmegy az étvágya.

Mielőtt orvoshoz fordulnak, érdemes a megoldás érdekében néhány dolgot végiggondolni, illetve megpróbálni.

Az a legelső tisztázandó kérdés, hogy valóban étvágytalan-e a gyerek?

étvágytalanságSokszor ugyanis pusztán arról van szó, hogy csak a szülői elképzelésekhez képest eszik keveset, valójában elegendő számára az elfogyasztott táplálék.

De hogyan lehet ezt eldönteni?

A gyerek súlygyarapodása, fejlődése igazít útba. Ha ez megfelelő, ehet mégoly keveset, biztos, hogy az elfogyasztott mennyiség a biológiai szükségleteit kielégíti. Ilyenkor a szülőnek egyetlen teendője marad: nagy-nagy önfegyelemmel hagynia kell, hogy annyit egyen a gyerek, amennyi jólesik neki.

Csecsemők, kisdedek étvágytalanságának igen gyakori oka az, hogy messze a reális szükségletükön túl fogyasztanak folyadékot.

önkiszolgálásA cumisüveg ott lóg a gyerekkocsin vagy a járóka, kiságy rácsán, ha kifogy belőle a cukros tea vagy a gyümölcslé, azonnal megtölti valaki, a gyerek pedig önkiszolgáló módon fogyasztja éjjel-nappal, mint a dohányos a cigarettát, vagy a kábítószeres ember a drogot. Ez pótol mindent, ez nyugtatja meg, ha fél, vagy ez szórakoztatja, ha unatkozik. A kritikátlan folyadékkínálatnak nemcsak az a következménye, hogy a gyomor soha nem ürül ki, és emiatt nincs éhségérzet, hanem az is, hogy mind a cukor-, mind a folyadékfogyasztás meghaladja a belek felszívó kapacitását, ennek pedig hasmenés lehet a következménye. Ráadásul a cukros folyadékban ázó tejfogak szuvasodni kezdenek, súlyos esetben már csak elfeketedett csonkokat lehet látni a gyerek szájában a szép kis fehér fogak helyén. Mint minden rögzült rossz szokásról, erről is nagyon nehéz lemondani, a leszoktatáshoz néha szinte kegyetlen következetesség és keménység szükséges. Még sincs más választás. Megkönnyítheti a leszoktatást, ha a cumisüveget nem vesszük el a gyerektől, de a cukros folyadék helyett tiszta (csecsemőnek forralt) vízzel töltjük meg, így könnyebben el tudjuk érni, hogy a gyerek csak a szomját oltsa a folyadékkal.

Segíthet az étvágytalannak tartott gyereken az is, ha két étkezés között semmit sem adunk, az étkezésekre viszont kellő időt szánunk.

Sokan úgy gondolkoznak, hogy ha a rossz evő gyerek bármit és bármikor megeszik, csak hasznára válhat, mert az a falat keksz, csokoládé, banán legalább benne van. Igen ám, de ha mindig kap egy-egy falatot, soha nem fogja érezni, hogy éhesnek lenni rossz, az éhséget csillapítani pedig kellemes, élvezetes.

Ne engedjük nassolni, ez már önmagában eredményt hozhat.

Evés miatt ne jutalmazzunk, nem-evés miatt ne büntessünk! Nagyon rossz szöveg a „mama kedvéért még egy falatot”! Szinte sugallja a gyereknek, hogy hogyan lehet a mamát (nagymamát stb.) sakkban tartani. Ha nem jut elég idő és figyelem a gyerekre, öntudatlanul is hamar meg fogja találni a megoldást: gyerekeink automatikusan rájönnek arra, hogy a családi figyelem felkeltésének biztos módszere a nem-evés.

A kisétkű gyerek számára a legnagyobb megpróbáltatások egyike, ha egy púposan megrakott tányért tesznek elé, és tudja: ha törik, ha szakad, el kell fogyasztania, ami rajta van. Tálaljunk keveset, inkább kérjen repetát. Józan határok között hagyjuk érvényesülni a gyerek ízlését. A spenót nem életszükséglet, és a főzelékféléket sokféleképpen el lehet készíteni, nem csak azon az egy hagyományos módon, amit sok kisgyerek ki nem állhat.

Ha az étvágytalanság a megszüntetésére alkalmazott minden józan próbálkozásnak ellenáll, és/vagy egyéb tünetek (például elégtelen súlygyarapodás, fogyás, hányás, hasmenés, kedélyzavar, puffadás) is társulnak hozzá, a gyermekorvoshoz kell fordulni.

Befejezésül még egy nagyon fontos tanács:

ha a szülő azt gyanítja, hogy gyermeke lisztérzékeny (coeliakiás), a kérdés tisztázásáig ne alkalmazzon glutenmentes diétát, mert ezzel akadályozza a diagnózis korrekt megállapítását. A coeliakia gyanúja ugyanis csak glutent fogyasztó, korlátozások nélkül táplálkozó egyénnél tisztázható.

                                                                                                                                     FOLYTATJUK>>>>

Dr. B. Kovács Judit                             

Kérünk mindenkit, ha tetszett a cikk,
akkor ossza meg, hogy minél több
emberhez eljuthasson a cikk és
gyermekgyógyászati magazinunk híre!

Köszönjük!



« (Korábbi cikkek)



Close
Read more:
korhazsuli18
Kórházi tanulás kicsit másképp

Mi az a KórházSuli? Az előző tanévben fogtunk össze hárman: Bercelédi Réka tanárnő – EötvösTovább

Elköszönés
Elköszönés

Eljött a búcsú napja. November 5-től a felmentési időmet töltöm, és jövő év március 5-tőlTovább

Close