Az egyik legelterjedtebb keresztény ünnepünk a húsvét (e napon ünnepeljük Krisztus feltámadását).

Az ünnephez számos népszokás is kapcsolódik, amelyek ma is elevenen élnek városban és faluban egyaránt. Ezek közül a két legnépszerűbb a locsolás és a tojásfestés.

Húsvéti szokások és hagyományok

A locsolás módját illetően számos változat ismert a vödörrel való öntözéstől, a vízipuskán át a szagos kölniig való locsolkodásig. A húsvéti locsolás köszöntő versei szinte az egész országban hasonlóak, ismertek.

Húsvéthétfőn a locsolkodó férfiakat és fiúkat otthon festett hímes
tojással illik megajándékozni, ez mindig az asszonyok és lányok feladata.
Készíthetjük főtt tojásból, de ezt az ünnepek alatt jó, ha el is fogyasztjuk,
de díszíthetünk kifújt tojásokat is, ezek hosszú ideig megőrizhetők.

Jó tanácsok a tojásfestéshez:

A tojás nagy víz-, fehérje és zsírtartalma miatt jó táptalaja a mikroorganizmusoknak, ezért csak friss tojásokat használjatok fel!

Hogyan lehet megállapítani, hogy friss a tojás?

Ha megrázzuk a nyers tojást, és annak belseje csak alig mozog, a tojás friss.

„Úszópróba”: a nyers tojásokat tegyük annyi sós vízbe, hogy bőven ellepje. A friss tojások lesüllyednek az edény aljára, a régebbi tojások
felemelkednek a víz felszínére.

Főzés és festés előtt alaposan és óvatosan mossuk meg a tojásokat mosogatószerrel, ezután öblítsük le őket.
Ezzel zsírtalanítjuk a tojás felületét, így a színanyag egyenletesen tapad meg, ezenkívül a mosogatószerrel eltávolítjuk a tojáshéjon
esetlegesen előforduló baktériumokat is.

Dolgozzunk tiszta kézzel.

A festés szebb és tartósabb hatása érdekében adjunk a színező oldathoz kevés ecetet (0,25 l vízhez 2 evőkanál), és hagyjuk állni benne a tojást akár egy napig is. Ha forró oldatban színezünk, a hatás erősebb, de ha meg akarjuk enni a színes tojásokat, célszerűbb hideg oldatban állni hagyni.

Számos festési technika ismert,

legelterjedtebb a boltokban kapható színező lapocskák, porok, „tabletták” használata. Ám sokkal jobb játék, ha magunk állítjuk elő az alapanyagokat. A mai kor gyermekei számára kevésbé köztudott és sok szülőnek is csak távoli emlékeiben élő módszereket szeretnék most bemutatni.

Tojásfestés természetes anyagokkal:

Sárga – színt kapunk, ha kurkumát, sárgarépát, citrom- vagy narancshéjat áztatunk be, majd előfőzzük. A festékanyagok együttes használatával fokozhatjuk a színerősséget.
Narancssárga – színt kapunk, ha 0,25 l festővízhez 4 evőkanál pirospaprikát adunk, majd 20-30 percig főzzük.
Aranysárga vagy pirosasbarna – színt kapunk, ha vöröshagyma héját áztatjuk a vízbe. A hagymahéjjal való festés során különböző színárnyalatokat célozhatunk meg. Azok a tojások, melyeket hideg vízben kevés hagymahéjjal együtt forraltunk fel és utána csak rövid ideig maradnak a festékfürdőben, aranysárga színt kapnak. Hogyha a tojások 10 percig a forrásban lévő festékfürdőben maradnak, akkor pirosasbarna színűek lesznek.
Sötétbarna – erősre főzött kávét vagy fekete teát készítünk, majd hagyjuk lehűlni, ebbe helyezzük a tojásokat, és állni hagyjuk.
Ibolyaszín – fél liter céklalében, amibe 1 evőkanál ecetet kevertünk, 15 percig lassú tűzön főzzük. Halvány ibolyától a mélyvörösig terjedhet a színe, attól függően, mennyi ideig áztatjuk a lében.
Rózsaszín – főzzünk jó erős csipkebogyó teát, lehet filteres is. A főtt tojásokat helyezzük a lehűlt teába. Áztathatjuk málnaszörpbe is a tojásokat.
Kék – vágjunk apróra vöröskáposztát, öntsünk rá annyi vizet, hogy ellepje. 30 percen át főzzük, majd állni hagyjuk 1 napig. A káposzta leve bíborszínű lesz, de a tojásokat kékre festi. Ezt a színt érhetjük el szárított áfonya vagy bodzabogyó főzetével is.
Piros – lilahagyma héjával főzzük a tojásokat.
Zöld – vágjunk apróra spenótot (a mélyhűtött is jó), öntsünk rá annyi vizet, hogy ellepje. Főzzük 30 percen át, majd hagyjuk lehűlni. Zöld színt érhetünk el a szárított zölddió burok áztatásával is.

Tojásdíszítési módok és technikák

A magyar hímes tojás díszítésének jelképrendszere van. Az ősi kultikus jelek a régi magyar élet és hitvilág minden fontos mozzanatát tükrözik. A rajzokban felismerhető a pásztorkodás, lovas élet, természet, örök élet, termékenységvarázslás, bajelhárítás és a világmindenség ábrázolása. A hímes tojás hagyománya olyan ősi múltból érkezik hozzánk, olyan mélyen bennünk van, hogy ezer év alatt sem az idő, sem új szokások, sem idegen befolyás és elnyomás nem tudta a magyar nép életéből, lelkéből kitörölni.

Karcolás – A díszítés legősibb módja. Népiesen vakart vagy kotort tojásnak nevezik. A növényi anyagban megfestett tojásra éles szerszámmal – kés, üvegdarab, tű, szeg – karcolhatjuk a mintákat.

Cibulka Gáborné