Gyermek a műtőasztalon I. rész

altatás

 Miért NE féljünk az altatástól?

Akár egy tervezett, akár egy hirtelen szükségessé váló műtét még számunkra, felnőttek számára is ijesztő esemény lehet. A sebészeti beavatkozástól és a szövődményektől való félelemnél azonban sokszor erősebb aggodalmat vált ki a műtéttel járó altatás. A kiszolgáltatottság, az ismeretlen emberek, környezet, a fájdalom, a bizonytalanság mindenkiben komoly szorongást okoz, és ez hatványozottan igaz a kisgyermekre, aki csak szülei mellett érzi magát biztonságban.

Hogyan készüljünk a műtétre? Mikor ehet a gyerek utoljára? Mi történik a műtőben? Mi az az intubáció? Meddig kap a gyerek infúziót? Ki vigyáz a gyermekemre, amíg nem vagyok vele? Mi lesz, ha nem ébred fel az altatásból? Mikor láthatom újra? Hogy lesz a műtét után? – És még sok kérdés merülhet fel.

Teendők a műtét előtt

Minden műtét előtt fontos, hogy megtörténjen egy előzetes altatóorvosi (aneszteziológiai) vizsgálat. Ennek során az altatóorvos megvizsgálja a gyermeket, megkérdezi a korábbi vagy állandó betegségeket (pl. cukorbetegség, asztma, epilepszia), volt-e már altatva a gyermek, felméri az altatás kockázatát és elmagyarázza, hogy mi fog történni a műtőben az altatás során. A gyermek már az aneszteziológiai ambulancián megtapogathatja, kipróbálhatja az altatómaszkot. A műtét típusától, a gyermek esetleges alapbetegségétől függően további vizsgálatokat (pl. labor, röntgen, kardiológiai vizsgálat) is elrendelhet az altatóorvos. Fontos, hogy az altatóorvosi vizsgálat során a szülő közölje az orvossal, gyermeke szed-e valamilyen gyógyszert, allergiás-e valamire.

A műtétre aznap, vagy a műtét előtti napon kell a kórházba befeküdni. Az operáció előtti este a gyermek a megszokottnak megfelelően ehet és ihat, azonban éjszaka és a műtét reggelén már fontos, hogy kövessük az utasításokat a gyermek etetésével és itatásával kapcsolatban. A csecsemők a műtét előtt általában 4 órával még szophatnak, a nagyobb gyermekek szilárd táplálékot utoljára 6 órával az operáció előtt kaphatnak, tiszta folyadékot (víz, tea, szűrt gyümölcslé) azonban még 2 órával korábban is ihatnak.

Lényeges tudni, hogy egy tervezett műtétet nem szabad elvégezni akkor, ha a gyermeknek légúti fertőzése, vagy egyéb aktuális betegsége zajlik, mert ezek növelik a szövődmények kialakulásának az esélyét. Az altatóorvos a műtét napján meg fogja kérdezni, hogy nincs-e megfázva a gyermek. Ha igen, akkor a műtét halasztását fogja javasolni, kb. 4-6 héttel.
A műtét előtt 1-1 órával a gyermekek kapnak egy nyugtató orvosságot szájon át, ami segít, hogy a műtőbe nyugodtan érkezzenek, és könnyebben elváljanak a szülőktől.

Az altatás (narkózis)

A gyermekkori műtéteknél legismertebb érzéstelenítési mód az általános érzéstelenítés, altatás, más néven narkózis. Ennek során belélegzett gázok, vénába adott altató, kábító- és fájdalomcsillapító szerek segítségével az altatóorvos kikapcsolja a tudatot, ami után a gyermek külső ingerekre már nem reagál, és fájdalmat sem érez.

Mivel a gyermekek viselkedése többnyire nem elég érett ahhoz, hogy akár csak kis fájdalommal járó, vagy fájdalmatlan, de mozdulatlanságot igénylő beavatkozások vagy vizsgálatok (pl. CT vizsgálat) során megfelően együttműködjenek, ezért általában ezeket gyermekkorban altatásban kell végezni.

Az altatás legtöbbször műtőben, esetleg vizsgáló-, vagy kezelőhelyiségben történik, előkészítés után. Megfelelő felkészülés (a fent leírt előkészítő gyógyszer beadása, pszichés felkészítés, az altató-személyzettel történt megismerkedés) után a gyermek sokszor már nyugodtan érkezik a műtőbe. A szülő általában a műtő bejáratáig kísérheti a gyermeket, egyes vizsgáló helyiségekbe (CT, MR, endoscopia) bejöhet a szülő is és jelen lehet az elaltatásnál is.

A műtőben a gyermek először az aneszteziológussal és asszisztensével találkozik. Ők barátságos hangon, játékosan terelik el a gyermek figyelmét az idegen környezetről, mely sokszor szintén gyermekbarát, mesefigurákkal, matricákkal díszített. Olyan fájdalmat okozó beavatkDr. Ivády Balázsozás, amit a gyermek megél, a műtőben általában nem történik. Ez úgy lehetséges, hogy kisgyermekeknél a megszokott, leggyakoribb módszer az altatógázokkal történő, fájdalmatlan elaltatás. Ennek során egy maszk kerül a baba arca elé, melyből altatógáz áramlik. Ezt a gyermek belélegzi, és ettől elalszik. Eközben felhelyezik a gyermek szívverését, légzését figyelő érzékelőket. Elalvás után megtörténik egy puha műanyag kanül (csövecske) behelyezése egy kéz-, alkar- vagy könyökvénába, melybe a gyermek egyéb gyógyszereket és infúziót (ionokat, sókat tartalmazó folyadékot) kap.

A gázos elaltatás alól kivételek lehetnek a nagyobb gyerekek és azok az esetek, amikor a műtét sürgőssége miatt nem telt el a szükséges éhezési idő a műtétig, vagy más okból feltételezhető, hogy a gyomor nem ürült ki (pl. vakbélgyulladás miatt). Lehet, hogy a betegség miatt már korábbban indokolt volt intravénás gyógyszer adása, és így már előzőleg behelyeztek egy vénás kanült. Ezekben az esetekben vénás gyógyszerekkel történhet az elaltatás.

Az altatás megkezdése során az egyik legfontosabb feladat a légút és a légzés megfigyelése és fenntartása. Kisebb beavatkozások, felületesebb altatás során a gyerekek többnyire maguktól képesek szabályosan levegőt venni, és csak egy oxigén maszkot kell az arcukra helyezni ahhoz, hogy jól lélegezzenek. A hosszabb, nagyobb műtétek során azonban a műtét elején szinte mindig szükség van valamilyen legútfenntartó eszköz behelyezésére. Ennek egyik módja az intubáció, melynek során az elaltatott gyermek légcsövébe egy műanyag csövet (tubust) helyeznek, s ennek végét az altató-lélegeztető géphez csatlakoztatják. Egyre gyakrabban alkalmazott módszer az is, hogy a gyermek szájába egy légpárnázott véggel rendelkező csövet (ún. gégemaszkot) helyezünk, melynek vége pontosan a gégénél van, így ezen könnyedén tud a levegő ki- és beáramolni. Ezen légút fenntartó eszközök behelyezése már alvó állapotban történik, így a gyermekek nem érzik.  FOLYTATJUK>>>

Dr.Ivády Balázs

Facebooktwittergoogle_plusmailby feather


« (Korábbi cikkek)