– Doktor Úr! A 6 hónapos gyermekem leesett a pelenkázóról! Csak egy pillanatra nem figyeltem rá, de eddig nem forgott! Nem csinált ilyet!

Mit tegyek, ha a gyerek beüti a fejét?

Ha nem aggódnánk egy másfél métert esett kisded miatt, mondhatnánk, hogy hál’ istennek! A gyermekek fejlődnek. Olyan dolgokat csinálnak, amit azelőtt nem tudtak. És ennek nagyon örülünk! Hiszen eljön a kamaszkor, amikor már azokat a dolgokat sem csinálják meg, amiket eddig megtettek.

A gyermekek mozgásfejlődése az első pár életévben nagyon gyors. Szinte napról napra fejlődnek, forognak, kúsznak, négykézlábra, majd két lábra állnak. A szülői felelősség nagy, szinte 24 órás készenlétet igényel!

Nem lehet abban bízni, hogy ha valamit eddig még nem csinált, akkor később sem fog.

A koponyasérülés, gyermekkori fejtraumák kezelése sokat változott az elmúlt évtizedekben.

Régebben képalkotó eljárásokkal megpróbáltunk mindent megtudni a koponyán belüli sérülésekről, illetve annak hiányáról (röntgen, CT). Ma szeretnénk a vizsgálatok mennyiségét, különösen a sugárterhelés miatt, csökkenteni. Ma a hangsúly a megfigyelésen van, a klinikai tünetek időbeni alakulásának vizsgálatán. Sokszor érkezik szülő hozzánk, hogy a gyerek megütötte a fejét, nincs semmi baj vele, nem volt eszméletvesztése, nem hányt, úgy viselkedik, mint eddig. De megnyugtatásképpen szeretnének egy röntgenvizsgálatot. A röntgenvizsgálat csak és kizárólag a koponya csontszerkezetéről ad egy képet. Arról, hogy a csonton belül, az agyban mi történt, nem mond semmit. A röntgenfelvétel készítése sokszor hamis biztonságérzetet ad.

A gyermek vizsgálata, megfigyelése, viselkedésének időbeli változása sokkal több információt nyújt. Azonban azokban az esetekben, amikor felmerül törés lehetősége, szükség van röntgenvizsgálatra.

A gyermekek fejsérülését a mai irodalom 3 csoportba osztja:

1. Enyhe fejtrauma

2. Közepes fejtrauma

3. Súlyos fejtrauma

Az enyhe csoport adja a sérültek jelentős részét.

A fejsérülések 85–90%-a kis, 5–10%-a közepes, 5% súlyos fejtrauma.
Osztályunkon egy évben kb. 3500 gyermeket látunk el fej zúzódása miatt, és ebből kb. 50 gyermeknek van koponyatörése, viszont a koponyatöröttek kb. 80%-a 2 éves kor alatti.

Kétéves kor alatt akkor gondoljuk a fejsérülést kis kockázatúnak, ha a szülő elmondása és a klinikai kép alapján tompa, kis energiájú ütés érte a fejet, és a gyermek a vizsgálat alatt éber, vagy könnyen ébreszthető hangra vagy finom érintésre.

Azonban a koponyasérülteken belül a kétéves kornál fiatalabbak sokkal nagyobb odafigyelést igényelnek. Ennek négy oka van:

1.   A klinikai jelek értékelése nehezebb

2.   Koponyaűrön belüli sérülés sokszor tünetmentes

3.   Kis trauma is okozhat koponyacsonttörést, illetve klinikailag fontos agysérülést

4.   A bántalmazás gyakoribb

A két év alatti gyermek nem tudja elmondani, mit érez, vannak-e panaszai, fájdalmai. Ha a sérülés pillanatában a szülő nincs jelen, a gyerek nem tudja elmondani, mi történt vele. Ez a korosztály nehezebben is vizsgálható. Mivel a kutacs egy ideig még nyitva van, ezért a koponyaűrben lévő sérülések sokszor nem okoznak tüneteket. Viszont a koponyacsont vékonyabb, így kisebb trauma is töréssel járhat.

Hazánkban elhanyagolás vagy bántalmazás következményeként évente 30 gyermek hal meg. Ennek 12%-a háromévesnél fiatalabb.

A csecsemőkori bántalmazás egyik formája, mikor a gyermeket erősen megrázzák, így alakul ki a koponyán belüli sérülés. Ilyenkor nem is biztos, hogy a szülő ártani akar a gyermeknek, lehet, hogy csak a türelmét veszti, és így okoz súlyos sérüléseket. Felismerése nagyon nehéz, hiszen a gyermek nem tudja elmondani, mi történt vele, és külsérelmi nyomok sokszor nincsenek.

Gyermekkorban az enyhe koponyasérülteknél a koponyán belüli sérülés magasabb kockázatával kell számolnunk, ha:

1.   Nem tudjuk pontosan mi történt (nem látta felnőtt).

2.   A sérülés nagysága – ilyenkor figyelembe kell venni a gyermek nagyságát. Például a pelenkázóról leesés már nem nevezhető kis traumának, hiszen a pelenkázó magassága a gyerek magasságának többszöröse. Ez olyan, mintha egy felnőtt 4-5 m magasról esne le.

3.   Eszméletvesztés, tudatzavar. Nem úgy viselkedik, másképpen sír, vagy csak „valami nem stimmel”, nem olyan, mint szokott lenni.

4.   Tapintható bőnye alatti vérömleny. Olyan a tapintata, mintha egy tejeszacskót tapintanánk. Arra utal, hogy a vér a csont és a bőnye között van, ami koponyatörésre utalhat.

5.   Vegetatív panaszok. Hányás, sápadtság.

6.   Neurológiai tünetek. Ebben a korban nagyon nehezen megítélhetőek. Inkább csak a tudatban, a viselkedésben történő változás észlelhető otthon.

Gyakorlatunkban, ha tudjuk pontosan, hogy mi történt, banális a trauma, normális fizikális állapot, nincs törésre utaló jel, nincs vegetatív tünet, akkor tanácsadás mellett otthoni megfigyelés elégséges. Ha ezek a feltételek nem állnak meg, akkor hosszabb-rövidebb időre kórházi megfigyelésre felvesszük a gyermekeket.

Fontos felhívnunk a figyelmet arra, hogy ez szigorúan szakmai döntés, amit a gyermek egészsége érdekében el kell fogadni, hiszen olyan nemzetközi, hazai és egyéni tapasztalatokon alapul, ami a gyermek érdekeit szolgálja!

Dr. Ringwald Zoltán

Fotó:
dreamstime.com