A dobüregi szellőztető tubus (grommet) beültetésről

Tubus beültetés altatásban, operációs mikroszkóppalTubus beültetés altatásban, operációs mikroszkóppal

Sok kérdés és bizonytalanság övezi a szülőket a dobüregi szellőztető tubussal (grommet) kapcsolatban.

Mikor van szükség erre, mi a műtét menete, mit kell tudni a viseléssel kapcsolatos életmódbeli sajátosságokról?
Mikor van szükség a tubus beültetésre?

Leggyakrabban úgynevezett krónikus (három hónapnál tovább fennálló) savós középfülgyulladás, illetve ismétlődő gennyes középfülgyulladás esetén szükséges dobüregi tubus beültetés.

A krónikus savós középfülgyulladásról tudni érdemes, hogy ez a gyermekkori vezetéses halláscsökkenések leggyakoribb oka. Kialakulásában a tartósan elégtelen fülkürt működés játszik fő szerepet. A fülkürt normál funkcióját – így a középfül (dobüreg) megfelelő szellőzését- leggyakrabban a megnagyobbodott orrmandula akadályozza. Szellőzési probléma esetén a középfül üregéből levegő szívódik fel, majd vákuum alakul ki, mely hatására nyálkahártya finom szövetén végül híg, úgynevezett savós váladék kerül a dobüregbe.

Ebben a térségben helyezkednek el a hallócsontok, melyek szabad mozgását a váladék akadályozhatja, és ez tartós halláscsökkenéssel járhat. Amennyiben a váladék három hónapot meghaladóan is jelen van, szükségessé válik a tubus beültetése a dobüreg légtartalmának helyreállítása és az ép hallás érdekében. Mint az a fentiekből kiderül, a tubus beültetéssel egyidejűleg a megnagyobbodott orrmandula (mint kiváltó tényező) eltávolítása is szükséges.

A krónikus savós középfülgyulladás megállapítása fájdalmatlan vizsgálatokkal történik fül-orr-gégészeti, audiológiai szakrendelésen.

Szükséges a dobhártyakép alapos, otoszkópos megítélése, tympanometria során pedig a váladék jelenléte objektív módon is kimutatható.

Savós dobüregi váladék és halláscsökkenés átmenetileg is megjelenhet lezajlott gennyes középfülgyulladás, felső légúti fertőzés, nátha kapcsán is. Amennyiben a szülő a betegséget követő hetekben észlel gyermekén halláscsökkenést (ennek jele a gyakori visszakérdezés, televízió hangosabbra állítása lehetnek), fül-orr-gégészeti szakvizsgálat indokolt.

tubus

Tubus beültetés altatásban, operációs mikroszkóppal

Hogyan zajlik a beavatkozás?

A tubus beültetés többnyire orrmandula műtéttel egyszerre történik, altatásban, légút védelemben. A dobhártyán operációs mikroszkóppal apró metszést ejtünk, ezen keresztül a középfül váladéktartalma leszívható. A nyílásba a tubust beillesztjük, körülötte a dobhártya néhány nap alatt gyógyul. A műtétet követően egy estét betegeink az osztályon töltenek, ilyenkor még előfordulhat kevés véres váladékozás az érintett fülből, mely nem számít kórosnak. Amennyiben az orrmandula műtét már korábban megtörtént, a tubus beültetés rövid altatásban zajlik, és a gyermek még a műtét napján otthonába bocsátható.

Mi a teendő a műtétet követően?

A szülők a kezelőorvossal megállapodnak a kontrollvizsgálatok gyakoriságában. A tubusok állapotát 2-3 havonta érdemes nyomon követni. A dobhártya hámjának normál gyógyulási reakciója folytán a grommet 6-12 hónap múlva spontán kilökődik, a hallójáratba kerül, majd kiesik, mögötte a dobhártya ismét folytonossá válik. Ezt követően is szükséges a fül-orr-gégészeti kontroll. Ismételt tubus beültetés az esetek 20%-ában válik szükségessé.

Milyen tünetek esetén szükséges a mielőbbi fül-orr-gégészeti kontroll?

Amennyiben a tubus viselő gyermek füle fáj, ezzel egyidejűleg lázas, hallójáratából váladékozást, vérzést tapasztal, fül-orr-gégészeti szakvizsgálatra van szükség. Ha a tünetet bakteriális gyulladás okozza, antibiotikum szedése, szorosabb kontroll indokolt.

Tubust visel a gyermekem, mire kell odafigyelni?

Tubussal a gyermek úszhat, azonban a fejesugrások, mélyre merülés, búvárkodás kerülendő. A hallójárat felázása megóvható erre a célra készített füldugók segítségével. Orrfújás, fúvós hangszerek nem jelentenek akadályt, repülőgéppel a gyermek a műtétet követő héttől már utaztatható.

Dr. Lanszki Judit






Close