Csalán (Urtica dioica)

csalán

A csípős csalán és minden fajtája kitűnő gyógynövény, a gyökerétől kezdve a virágjáig minden része használható.

Szárán és levelein csalánozó szőrökkel felvértezett évelő növény. Levelei átellenesek, tojásdad vagy lándzsás, szíves alakúak, csúcsuk hegyes. Kerítések, falak mellett, erdőkben, legelőkön, nitrogénban gazdag helyeken található. Leveleit tavasztól őszig gyűjthető. Nagyszüleink tavaszi friss hajtásaiból csalánlevest készítettek, mert kiváló vértisztító, köszvény és reumabetegségek ellen.

Hatóanyagai:

A-vitaminban és K-vitaminban gazdag, valamint sok ásványi anyagot tartalmaz (például nagy mennyiségben vasat), fontos a levélzöld (klorofill) vízben oldódó származékai.

Gyógyhatásai:

Vastartalma kimerültség és fáradékonyság ellen kiváló. Leveleiből készült teája (más gyógynövényekkel keverve) vértisztító, antibiotikus, vízhajtó hatású; vérszegénység, légcsőhurut, tüdő- és májbetegségek, bélrenyheség, vérnyomás zavarok, asztma, allergia, reuma kezelésére javallt. A köszvény ellen fürdő javasolt, csökkenti a vér húgysav lerakodását az ujj- és lábízületekben. A bőrgyógyászatban és a kozmetikában szagtalanító, hámosító és fertőtlenítő szerként adagolják. Minden hajtípusnak jót tesz a csalán tinktúra.

A tinktúra elkészítése sokféleképpen lehetséges.

csalánA hajmosás leöblítéséhez például pár liter vízhez egy jó marék szárított csalánt adunk, forrásig melegítjük, majd állni hagyjuk, langyosan alkalmazhatjuk. A tinktúra készítéséhez sokan a frissen kiásott és jól megtisztított csalán gyökerét használják. Apróra vágva 40 fokos alkoholba áztatják két hétig.

A teakészítés sem komplikált folyamat, attól függ hány főre készítjük.

Egy kanálnyi, egy félmaréknyi csalánt egyszerűen leforrázunk, rövid ideig állni hagyunk, aztán jó egészséget kívánva, remélve, máris fogyaszthatjuk.

Csalánba nem üt (csap) a ménkű (mennykő) közmondást sokféleképpen értelmezték, értelmezik. Ménkű népiesen villámcsapást jelentett. Viharos, rossz időben a ménkű az erős, magas fákba szokott belecsapni, nem az aljnövényzetbe, ahova le szoktak hasalni, hogy ne érje őket (ha a csalán jól megcsípte őket, azonnal rossz, gaz lett belőle).

Ma már tudjuk, hogy a csalán előtt csak meghajolni kell, mert a legkiválóbb vértisztító, immunerősítő gyógynövényünk egyike. Közmondásaink tele vannak bölcs élettapasztalattal, ugyanakkor átvitt értelemben használt vicces szófordulatokkal is. – Felség, csalánba nem üt a mennykő – szólt kurtán Eszterházy, amin a felség felettébb nevetni kezdett (Móricz Zs.: Erdély 685).

(Régi gazdák a csalánt majorság és sertésmoslékba vagdalták, keverték, jó eredményeket értek el egyes fertőző betegségek kivédésében. Talán a napjainkban dúló madárinfluenza ellen is hatékony kombináció lehetne.)

Juhos-Kiss János

 



« (Korábbi cikkek)



Close